Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

LIPP Vilmos: Vasmegyei régiségtár

— II — és a mennyiben hozzávetés által azt is tudjuk, hogy ez az őskori fegyver fölül is alul is fémtaggal volt ellátva, hogy, eltörvén, vagy elgörbülvén a felső vég, a fegyvert megfordítva is lehessen használni, inkább hajlandó vagyok hinni, hogy ez a szárnyas kelt a farmea alsó végét képezte, bár az ellenkezőt sem merem egészen kétségbe vonni a 9, 10 és 11. számúnál, melyek hosszúak és karcsúak; mig a 12 —14 számúak vaskosak és rendkívül nehezek. — A 9—13. sz alattiak mind szombathelyi leleletek, a 14. számd keszthelyi lelet, része azon bronztárgyaknak. melyeket néhény év előtt árokmetszés alkalmával a büdöskúti major mellett egy öblönybe rejtve a munkások ástak ki. Méreteik, a magasságot és az él szélességét illetve a következők : 9.) 17 — 3 ; 10.) 13 — 2 ; 11.) i2

3/

4 —4; 12.) 12 — 5 ez a felső végén csonka; 13.) 14 — 4 ; 14.) 15-5 cm. Befejezésül még legújabb őskori felfedezéseimről akarok néhány szóval megemlékezni. Keszthely őskori múltjáról eddigelé úgyszólván semmit sem tudtunk. A közeli vidéken feltűnt egyes szórványos leletek a keszthelyi területre magára nem engedtek következtetést vonni, még a Keszthely határában, a büdöskúti major közelében előkerült nagyobb bronzlelet sem, mert az egy fazékban elásott aes collectaneum, beolvasztásra szánt törmelék volt, a melyből csak egy-két még némileg ép darabot lehetett kiválogatni, köztük a föntebb említett keltet. Az ősidőt eme boritó fátyolnak egyik végét azonban sikerült legujabbbn fellebbentenünk. A többes számban beszé^k, mert ebben a munkában tek. Deininger Imre, a m. k. gazdasági tanintézet igazgatója velem megosztozotc, sőt a legelső felfedezés dicsősége egyenesen őt illeti. Az ebben az irányban tett, de még koránsem befejezett kutatásaink eredményét a következőkben lehet összefoglalni. A gazdasági tanintézet bérelt birtokának éjszaknyugati szegletében több századdal Krisztus születése előtt volt egy barbár, valószínűleg kelta telep, melynek