Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886
LIPP Vilmos: Vasmegyei régiségtár
— IO — 6. 7. és 8-ik szám alatt láthatókra már egészen határozottan nyilvánul. Mind a három szombathelyi lelet, a két elsőt magam találtam a Perint patak régi medrében 1876. évben nyáron, a mikor azt kavicsbányának használták. Megjegyzem, hogy ezen alkalommal ugyanott nemcsak őskori kő- és bronztárgyak, hanem romai maradványok is fordultak elő feles számmal, a mi világos bizonyítékául szolgál egy már a 70-es évek elején tett állításomnak, hogy a szombathelyi talajviszonyok most észlelhető megváltoztatása, nevezetesen a talaj rendkívüli, sokszor 2 l/ a meterre való emelkedése a még itt-ott egészen szilárdan fekvő római kövezet fölé, nagy részben a Perint patak áradásaira és nem a Cuspinianféle középkori krónikában először emiitett földrengésre viendő vissza. A 6. sz. kelt igen csinos alkotású. Magassága feléig csatorna módra kimélyített, ez alatt gömbölyűvé lesz és végén félhold idomú éllé szélesedik ki. Magassága 12 3/ 4, élének szélessége 7 cm. A 7. sz. kelt lapos, a magassága közepén túl, de nem egészen a felső végéig kiugró szélei által csatornázott, az egész igen rendszeres készítmény. Magassága i3 7 2, a csak kevéssé gömbölyített él szélessége 7 cm. — A 8. sz., különben nagyon egyszerű darab, a középen kivastagodik és ezáltal szélei is mindkét oldalon kiugranak. Magassága 13 3/ 4, élének szélessége 3 cm. E három darab beillik akár dárdacsúcsnak is, mert, daczára széles élüknek, szúrásra inkább alkalmasak, mint vágásra. És most eljutottam a szárnyas keltekhez, vagy, mint nevezik : paalstabokhoz, a kelt kifejlettebb alakjához. Jellemzi az, hogy a tompa vég alatt a penge vastagodása mindkét szélén tojásdad alakban kiemelkedik és fölül-alul szárny módjára hajlik egymás felé. Hét, mind nagyságra, mind súlyra egymástól elütő példány fekszik előttem, (9—14. sz ) némelyek ezeket frameacsúcsoknak, mások pedig frameavégeknek tartják. A mennyiben a framea oly dárda volt, a melyet ép úgy hajításra, mint egyenes támadásra használtak a kelta és germán népek
