Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár

honfui érdemeik babérkoszorújába egy-egy uj lombot fűztek. Lankadatlan gyűjtő volt még a 70-nes évek elején elhalt Bittnicz Lajos nagyprépost is, kinek gazdag gyűjteménye szintén a nemzeti mnzeumba került Habár ezek a buzgó gyűjtök sok kincset mentettek is meg a nemzet számára, mégis sem a régiségekkel való lelketlen kufárkodásnak nem tudtak határt szabni, sem pedig a nézőpont ama magaslatára emelkedni, hogy a Szombathelyen lelt tárgyak nemcsak tudományos, hanem helyi érdeküek is, hogy azok itt helyben megőrizve a város hajdanát sokkal hatalmasabban hirdették volna, mint a nemzeti muzeumban, a hol a tömérdek rokon tárgy között úgy szólván elvesznek. A megalakult egylet azonnal meg is indította a gyűjtést és pedig oly sikerrel, hogy a régiségtárt 1872. julius 15-ikén a közönség számára már meg lehetett nyitni. Hogy a régiségtár kezdetben csak nagyon szegényes látványt nyújtott, az bizonyos ; mindenünnen a falakból kiszedett római föliratos kövek, két, csak hézagosan fazekakkal és cserepekkel megtöltött üveges szekrény, egy asztal hat római és másféle pénzekkel megrakott üvegtárlóval volt az egész, a mit első alkalommal a kiváncsi nézőknek nyújthattunk. Annyiban azonban czélt ért az egylet, hogy a közönség érdekeltségét fölébresztette, minek örvendetes következménye az lőn, hogy a régiségtár hétről-hétre mindinkább növekvő gyarapodást mutatott fel. Csakhamar a nagyon sok tért elfoglaló föliratos köveket a folyosón kellett elhelyezni, az érmeket pedig, csekély szám kivételével zárt fiókokba elrakni, hogy a sokkal látványosabb és értékesebb régiségek számára helyet nyerhessünk. Hogy a régiségtár mindjárt kezdetben ily nagy mérvű lendületet nyert, abban elévülhetlen érdemei vannak az egylet első elnökének, boldog emlékezetű *) Lásd Bittnicz Lajos : a Szombathelyen felásott s. a. t. római régiségek, ről. Pest. 1829.