Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

BURÁNY Gergely: Az ókori műipar

- 24 — széknek, háromlábosnak, szekrénynek, kandelábernek stb. nemcsak úgynevezett, hanem valóságos lábuk volt, azt a fönmaradt emlékekből eléggé ismerjük. A füstölő medenczéket kivéve ritkán alkalmaztak e czélra emberi lábalakot, hanem rendesen állatit, mely nem oly hosszú mint az emberi és ez még túlságosan nemes is ily szolgálatra. A patában végződő lábak alkalmazása is ritka, mert szebbnek tartották a karmokkal ellátott lábat görbült, erős, változatos alakjával. Ez egyszersmind a tárgy szilárd állásának képzetét kelti fel bennünk, a mennyiben úgy látszik, mintha az alapzatba kapaszkodnék. Ez által azt is elérték, hogy a tárgynak szilárd állása mellett is a kimozdíthatás, elszállításnak látszatát kölcsönöz ték, s nem tünt fel olyannak, mintha gyökeret vert volna az alapzatba. Természetesen ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy a fejlett izlésü görögök és rómaiak a gyakorlatilag szükséges tárgyak készitése alkalmával nem csupán a hasznosságra, hanem a kellemes szemléletre is számítottak. A kézalak is igen sokféle módon alkalmaztatott a tárgyak mivolta és czélja szerint A kinyújtott kéz alakját mutatják gyakran a hajtűk, de más eszközökön is látható mint fogantyú, mely mintegy hivogatólag nyúlik ki a megfoghatásra. De előfordul görbülten is az összetartás gestusával oly eszközökön, a melyek a mi szenes lapátjainkhoz hasonlítanak. Olyan tárgyakon, melyek fogantyúja a mi vasailónkéhoz való hasonlatosságában emelésre szolgált, helyesen alkalmaztatott a kézalak. Az edények oldalára illesztett kézalaku fogantyúk czélszerüen mutatták maguknak az edényeknek rendeltetését. Az újjalaknak mint fogantyúnak használatát eléggé indokoltak tartották a régiek ugyancsak az újjnak fogásra való rendeltetése után ; de mint akasztó sem ritka a gyürü vagy kapocs helyett. Nagy változatosságot mutat az emberi és állati fejalak alkalmazása is a tárgynak végén. így például a mérlegrúd vége nem mutat egyszerű elmetszést, hanem