Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

LIPP Vilmos: Keszthely és vidéke múltjából

i6 seket hizlalt, de azért a foglalásból eredt birtokjogukról lemondani, a zárdát és templomot eredeti rendeltetésére visszabocsátani sehogy sem voltak hajlandók. Csak hosszas kérés és könyörgés után sikerült a franciskánus rendnek az uj birtokosok leghatalmasbbjait, az Eszterháziakat, Bakacsokat és Petheőket rábirní, hogy az általuk birtokba vett épületrészeket ismét jogos tulajdonosaiknak visszaengedjék, a mi megtörténvén, a barátok 1722. virágvasárnapján ismét elfoglalták régi rendházukat és templomukat. Némelyek azonban még most is jogigényt tartottak a zárda egyes részeire. így Ebergényi tábornok a chronista barát szerint igy nyilatkozott : „Esküszöm az élő Istenre, hogy ember ne legyek, ha egy év leforgása alatt innen ki nem zavarom a barátokat !" — és csodálatos naivsággal hozzáteszi, hogy a tábornok szavai ugyancsak teljesülésbe mentek, mert még egy év leforgása előtt kimúlt az élők sorából, és hogy a többi követelő, látván ezt az elrettentő példát, lassacskán belenyugodott a tényleges viszonyokba és a barátokat birtokukban többé nem háborgatta. De itt befejezem ismertetésemet, mely ugy is némileg túlment már a czimének keretén. Ha az 1750-ki nagy tűzvész az egész várossal együtt annak levéltárát is el nem pusztítja, talán Keszthelyről magáról is többet tudtam volna mondani. Hiszem azonban, hogy eme gyér adatok feljegyzésével sem végeztem egészen haszontalan munkát, fogadják tehát hallgatóim e csekélységet is oly szívesen, mint a milyen szívesen nyújtottam.