Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

BURÁNY Gergely: A római építészet befolyása a keresztény templomépítészetre

közepén állott egy kút (cantharus) mint a megtisztulás symboluma, úgy mint azon szenteltvizet tartalmazó medencék, melyek a mai katholikus templomokban használtatnak. A kúttal szemközt az átrium negyedik oldala képezi az előcsarnokot a tulajdonképeni templomhoz. Ezt narthex-nek nevezik (bot vagy korbács), mert itt volt a vezeklők és a még meg nem kereszteltek tartózkodási helye. Magában a basilika lényegében felismerhető a basilika forensis beosztása, de azon szembetűnő változtatással, hogy az oszlopcsarnokok csak két oldalon, a középhajó két hosszabb oldalán húzódnak. A keleti oldal a szabad áttekintést az oltárig nem akadályozza. Maga az oltár négy oszlop által tartott mennyezetével a bejárattal szemben fekvő félkörű térség közepén állott. Ez a tér (apsis) a szoros értelemben vett szentély és azért néhány lépcsővel közönségesen magasabban szokott lenni, mint a hajó. Hogy a papok az isteni tisztelet gyakorlásában az oda tóduló hivők által ne akadályoztassanak, az apsist korláttal különítették el a fő hajótól, de, hogy mindamellett az apsis közelében sok ember elférjen, a két épületrész közé az úgynevezett kereszthajót építették. Ezek fő vonásokban azon változtatások, melyeket Nagy Constantin utáni században a római mintákon tettek. A korunkig fenmaradt basilikák között régiségére nézve, továbbá a tervezet nagyszerűségét és a kiállítás csínját illetőleg legnevezetesebb a római Szt.-Pál temploma, mely 1823-ban tűzvész által sokat szenvedett s újólag modern szellemben állíttatott helyre. Epitését még 386-ban Theodosius kezdette meg. A körülbelül 21 méter széles apsis hatását igen emeli a magas kereszthajó, mely a hosszúhajó egész szélességében terjed ki. Az utóbbi öthajós beosztású, a mennyiben a roppant nagy középhajó mellett mindkét oldalon két alacsonyabb mellékhajó van. Nyolcvan gránitoszlop nyúlik föl benne négy sorban,