Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

LIPP Vilmos: Keszthely és vidéke múltjából

3 a mathematikában; az emberiség- történelme, mely az emberi szenvedélyek összege, a rideg számok csalhatatlan rendszerességét sem nem ismeri, sem nem türi. És hogy még a számok is tótágast állhatnak akkor, a mikor a legellenkezőbb elemmel, a történelemmel kevertetnek össze, arra világos például szolgál Sethus Clavi sius 1685-ben kiadott és máskülönben igen használható Opus chronologicumja, a melyben visszafelé való construálás alapján az áll: hogy az Isten az eget és a földet a juliani kalendarium szerint anno 1. october 24-én este teremtette. (169. 1.) Mint kezdő régészt engem is elvakított a praehistoricismus szóvivőinek ékesszólása, és bevallom töredelmesen, magam is vétkeztem néhány czikket a kő, bronzés vaskorszak nagyobb tiszteletére. De az őskor iránti lelkesültségemet a későbbi tapasztalatok hideg megfigyeléssé változtatták át; nem mintha az őskor emlékeit fitymálnám, ellenkezőleg, ugyanegy érdekkel kutatok eme primitiv eszközök, mint az igazi mübecscsel biró régiségek után, de igenis óvakodom minden merész következtetéstől és határozott vélemény nyilvánitástól ez irányban és csakis adatgyűjtésre szorítkozom. Keszthely és vidékét illetőleg van néhány őskori adatom. Nagy viz, őserdőkkel borított hegyek a mellékén, tehát hal- és vadbőség, azonfelül védelemre és könnyű menekülésre egyaránt kedvező helyi viszonyok mind olyan feltételek, melyek az őskor emberét a letelepedésre csalogatották. Es mégis az őskor nyomai aránylag nagyon is csekély számban tűntek elő. A Tisza partján és másutt egy-egy őskori telep tömérdek régiséget szolgáltat. Zsompoly számra szedik ott össze a fazékfüleket, az obsidián vagy kovaszilánkákat, a melyek, közbenvetőleg legyen csak mondva, ép ugy lehetnek a természeti erők mint az emberi kéz termékei, és a melyeket azután válogatás nélkül kések, nyílhegyek vagy fűrészeknek keresztelnek el a tudósok ; van ezeken a lelőhelyeken mindenféle kő-, bronz és csonteszköz, kony-