Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1881

REZSŐFY György: Titkári jelentés

12 Tisztelt közgyűlés! A lefolyt év a gyász éve ! „Leesett fejünk koronája" e szavak képezték b. e. Szabó Imre szombathely egyházmegye főpásztorának, egyletünk elnökének halhatatlan emlékű Deák Ferencz fölött tartott gyászbeszéde bekezdő szavait. És vájjon , nem kell-e nekünk is fájdalom! ugyanazon szavakat ismételnünk, midőn azon férfiút gyászoljuk, ki egyletünknek kezdettől fogva lelke, támasza volt; ki nemes buzgalommal, fáradhatatlan tevékenységgel karolta fel egyletünk ügyeit, ki magas állása mellett is egyletünk legcsekélyebb ügyeiről mindig és mindenkor behatóan érdeklődött. Azon nemes sziv, mely oly hőn dobogott minden szép és jóért, mely oly melegen érzett, mely örvendve kísérte egyletünk működését — megszűnt dobogni. Emlékét e nagy, nemes férfiúnak kegyelettel fogjuk őrizni, szívünkbe zárni. Áldás és béke emlékének, porainak ! Alapító tagjaink sorából elvesztettük felsőbükki Nagy Sándort, e nemeskeblü emberbarátot, kinek jótékonyságát számos emberbaráti egylet magasztalja és dicsőiti. Egyletünk is örök hálával tartozik emlékének, ki egyletünk alaptőkéjének gyarapításához, tulaj donképen megkezdéséhez iooo frttal államkötvényben járult, mely összeg mint Nagy Sándor alapítvány fog kezeltetni; és gr. Erdődy Sándort, m. k. főlovászmestert, elsőt az alapítók között, ki közgyűléseinken többször megjelenvén gazdag tapasztalataival és adományaival egyletünket^ támogatta.