Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1881

LIPP Vilmos: Emlékbeszéd b[oldog] e[mlékezetű] Szabó Imre elnök fölött

az ő közvetítésére nyilt alkalmam az archaeologia valódi hazáját. Olaszhon classicus földjét beutazhatni, én, mondom, akárhányszor tapasztaltam, hogy ő szegényebb sorsú egyénektől olcsó pénzen áruba bocsátott régiségekre, melyek a kivánt árnál többet értek, saját erszényéből az értéktöbbletet ráfizette és igy ezen az uton is fölhasználta az alkalmat arra, hogy végnélkül becsületes jó szive indulatát kielégitse. És ha egyleti tisztviselő vagy tag meghalt, kit láttunk a gyászolók élén ? Ót, a püspököt, a felsőház tagját a szerény polgár koporsója mellett. Valóban lélekemelő példaként tündökölt ő előttünk, hogyan kell megbecsülnünk a jóravaló embert életben és halálban. Még utolsó találkozásunkkor is, halálsejtelmektől átvonult mult évi sylvesteresti egyházi beszédje után, a melyben oly meghatóan búcsúzott el hiveitől, közel félóráig társalgott velem az egylet ügyeiről, bár a beszélés határozottan nehezére esett is neki. Kérem, kimélné magát, mire ő azt feleié: „Kitudja, beszélünk-e még valaha muzeumunkról." Szorult kedélylyel váltam el tőle, látván azon aggasztó megfogyatkozást, melyet betegsége külsején véghez vitt, bár erős lelkét, vidám kedélyhangulatát testi baja akkor még nem törte meg. Most ő is ott nyugszik már a rideg sirban. Elete, a mennyire én ismertem, folytonos küzdés és munka közt folyt le. Küzdött ő minden szép, nemes és jó mellett körömszakadtig, bátran szállt szembe minden oly áramlattal, mely nemes szándékának útját állta. Munkakedve soha sem hagyta el. Hazafias fenkölt szelleme, mely mindenütt és mindenben csak a magyar nemzet emelését tűzte ki czéljául, semmiféle fáradságtól sem riadott vissza, ha arról volt szó, hogy tényleges munkával lenditsen a közjón. Ilyennek ismertük mindnyájan, és ha ezt kimondjuk, csak a legszentebb igazságot mondjuk ki. Nem hizelegtünk neki életeben, holta után sincs okunk neki hizelegni. Az emberi gyarlóság, melytől senki sem ment, csak a sir széléig tart, azontúl csak a salaktól megtisztult lélek lehet tiszteletünk tárgya. Egyletünkre nagy és megbecsülhetlen örökséget hagyott. Ráhagyta emlékét, melyet mi mindig szent kegyelettel fogunk