Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1881

LIPP Vilmos: Emlékbeszéd b[oldog] e[mlékezetű] Szabó Imre elnök fölött

4 szerüleg foglalkozott volna a régészettel. Ő élénk és éber figyelemmel kisérte egyleti életünk minden mozzanatát, mindig higgadt és tárgyilagos Ítélete biztosan és egyenesen kormányozta az egylet hajóját a kitűzött czél felé. Régiségtárunk minden, még legapróbb szerzeménye iránt is érdeklődött, minden tárgyat tüzetesen megmagyaráztatott magának és igen gyakran egymaga időzött órákig a régiségtárban, legkivált azért, hogy gyönyörködve a napról napra tapasztalható gyarapodáson, a régiségek elhelyezését fölülvizsgálja és nem egyszer történt, hogy a régiségtár őrét talpraesett megjegyzéseivel egyes tárgyak iránt útba igazította. O, kinek vállaira egy nagy egyházmegye ezerféle gondjai nehezedtek, ő, ki az országos és közélet minden mozzanatában résztvett, mindig talált időt arra, hogy egyletünket illető minden dolgot tudomásul vegyen, tanácsával, személyes közbenjárásával segitsen. Mindnyájan tudjuk, mily ügybuzgalommal és szeretetreméltóssággal vezette ő egyleti közgyűléseinket, mily lelki öröm sugárzott le arczárói, midőn az egylet annyi lelkes tagját maga köré gyűjtve látta. Akkor volt ő igazán elemében, és hogy ő mennyire komolyan vette egyleti ügyünket, azt legfényesebben avval bizonyította be, hogy elnöki megnyitó beszédjeire mindig gondosan elkészült. O, a számtalanszor megbámult geniális szónoki improvisator, épen közgyűléseinken soha sem rögtönzött, csupán és egyedül egyletünk és annak komoly tudományos czélja iránti tiszteletből. O az elnöki czimet nemcsak egyleti iratokon használta ; a hol teljes czime nyomtatásban megjelent, onnan soha sem hiányzott a „vasmegyei régészeti egylet elnöke" sem. O ezen czimre súlyt fektetett, mert szerette és tisztelte egyletünket és mert látta, hogy az, az ő bölcs és gondos vezetése alatt, csendesen bár, de sikeresen működött. Az igazgató választmány tagjai tudják, hogy ő évenként, ha nem is nagy mennyiségű, de mindig válogatott ritka darabokkal gazdagította muzeumunkat, a miről ritkán értesült a nagy közönség határozott kívánsága folytán. En, ki szerencsés voltam hét évig oldala mellett mint egyleti titkár működni, és a ki különben is örökhálára vagyok iránta lekötelezve , mert