Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

BUBICS Ede: A kőszegi „Ó ház"

— 70 — rint az állatokat leöldösheti, elfogyaszthatja, de többé ne az ördögöknek, hanem az egy istennek áldozzék. A nagy y pápának ezen szavaiból kiviláglik, hogy a nép azon időben, midőn még az ördögökhez t. i. régi isteneihez imádkozott, még azon ősi szokását gyakorolta, mely szerint isteneit, a szentély körül körben tanyázva imádta. A német mythologia szerint Wodan pogány isten szilaj kiséretével, borzasztó szélvész között szokott — szürke lován ülve — megjelenni azon helyeken, melyeken őt a nép imádta. Keresztül törtetett minden sűrűségen, de mindenkor ugyan azon a nyomon, mit hivei tudva, útjában néhány helyen előforduló egyes lapos tetejű kődarabokat felül nagyjában kivájtak, egyengettek, a hová aztán az áldozatra szánt tárgyakat lerakták, de egyúttal azt is hitték, hogy Wodan az ily helyeken lovát s agarait megetetve, a nek; szánt tárgyakat kegyelmesen figyelembe veendi. Az ily köveket mint a bálványok étkező, s éltető helyét, a keresztény térítők az ördög asztalának nevezték, mely elnevezés a kelták utódainál mai napig fenmaradt. A kőszegi ó-háztól nem messze, ugyanazon hegyhát egyik emelkedettebb helyén van egy magányos álló szirt lemez — a nép nyelvén Teufelstisch. Teufelsschüssel-nek neveztetik — mely mögött > 1841 ben két kőszegi kapás egy kővel befödött kis üregben 41 bronz sarlót talált, melyek nagyobb része elpárolgott, kettő azonban a vasmegyei régészeti-egylet muzeumában menedékhelyre talált. Ezen történelem előtti emlék bebizonyítja azt, hogy itt olyan emlékekkel van dolgunk, melyek a kelta germán hitregetanban lelhetik csak a kellő magyarázatot. A mi ezen ősi műemlék elnevezesét illeti, az koránsem azon értelemben veendő, a melyben a köznyelven forog. Ne értsünk ez alatt valami régi összedűlt házat, hiszen e nevet már akkor használták, midőn e vidéket még a kelták törzsei lakták. E szó ,haus" a góth „heien" igéből származott, mely körülkeríteni, biztosítani jelentőséggel bir, és ebből képződött a „heius* főnév — körülzárott hely — melyből később „haus" lett. — Ezen elnevezést találjuk Austriában is oly s pedig nagyszerű földhányásokhoz kötve, melyeken soha épület nem létezett, nem > hívják ugyan azon halmokat „altes haus"-nak, hanem „Hausbergnek" mi oda mutat, hogy a „haus" szó alatt nem a közönséges ház, hanem a bálványok részére kö-