Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

BUBICS Ede: A kőszegi „Ó ház"

— 69 — helyein szent hegyek, melyek alig megközelíthető esncsain ^ isteneiket lakni képzelték. Felavatott papok a bemenetre minden időben fel voltak jogosítva, a nép azonban csak bizonyos napokon, midőn Wodan isten ottan megjelenni szokott, részesülhetett azon szerencsében, hogy az imádott istennek áldozatokkal kedveskedhetett." Ezen idézett nyilatkozatnak értelme szerint szent helyeknek tarthatjuk mindazon földhányásokat, kiemelkedő szikla csúcsokat, melyek oly szerkezettel készültek, a minő csak is az itten akkoriban uralkodott pogány vallás igényeinek felelhetett meg. Ezen vallás szervezete szerint a főisten elszigetelt helyen ütötte fel tanyáját, hol közvetlen szellemi érintkezésben volt az áldozó papokkal, kik a bekerített, elsánczolt szentélyen kivüli töltések tetején vagy a sánczárkokban ájtatoskodó népnek hirdették a belsőség emelkedettebb magaslatáról az istenek dicsőséget, és ezek titkos megbízásából a népekre vonatkozó jóslatokat. Ha a kőszegi ó házat már most figyelmes vizsgálat alá veszszük, azt találjuk, hogy annak helyzete, részleteinek minősége, egy szóval egész szervezete mind azon adatoknak megfelel, melyeket Grimm kitűnő német mythologíájában * oly behatóan elemezve a pogány isteni cultusra vonatkozólag előad. Az „alte haus" egész szerkezetét tekintve megtaláljuk a betű alatt a csekély térfogatú áldozó helyet, hol Wodan főisten tartózkodott, hol a papok áldoztak, s hova másoknak bemenni tiltva volt, ez okból is a bejárás szélessége igen ösvényszerű volt. A szentély körül ott van a 8 öl, néhol 5 Öl széles árok, mely észak nyugot felől terrasseot képez, melynek karimáját lefelé meredek szikla fal képezi. Ottan van c-vel jelölve a 7 öl, 3 láb széles felületű szikla bástya, melyről a nép nézhette, hogyan áldoznak papjaik bálványaiknak. Az a körüli árokban összegyűlt a nép, gallyakból sátorokat csinált, apró marhák húsából eledelt készített, s lakmározás közben bálványaitól könyörületességet kért. Hogy e pogány nép a sánczokon. vagy a széles lépcsőzeteken állva, vagy sátorokban tanyázva részesült a bálvány imádás szertartásaiban, kitetszik még nagy Gergely < római pápának a pogányok megtérítése ügyében Mellitus apáthoz küldött !eveiéből, melyben megengedi, hogy azon templomok körül, melyek azelőtt pogány imahelyek voltak, a nép ezután is ga'ly sátorok alatt tanyázhat, szokás sze-