Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

DALLOS József: Adalékok az ó-héber dalköltészethez

— 39 — Egy szóval, annyit a kevés és zavart, de nagy részben mégis történelmi hitelességű s épen azért nem csekély fontosságú, a Ohron. I. k. 6. 15. 16. 25. és 26. fej. foglalt részletes leírásokban tartalmazott adatokból következtethetünk, hogy ének és zene a hébereknél ős idők óta virágzott, s a fenséges isteni szolgálatnak méltó s nem kevésbbé pompás kíséretét képezé.

5 Ehhez járul még egy másik bizonyító körülmény ; a 68. Zs. 26. versében egy ünnepélyes menet leírása alkalmából határozott különbség tétetik az énekesek, a zenészek s a dobotverő szüzek között; így Am. 5. 23. 6, 5. által jelzett helyein hasonlóképen. Bármily kívánatos volna is tudni azt, hogy a régi népek miként énekelték és kisérték zenével a köznapi életben dalaikat, meg kell őszintén vallanunk, hogy ma már nagyon hiányában vagyunk a kérdés megfejthetésére vezetó adatoknak, gyorsan változván idő folytán ének és zene. Az énekés zenének még emléke is kivész idővel, kivált akkor, ha pontos jegyek, minők a mi hangjegyeink, nem kötik a dallamot a maradandóbb Íráshoz. Ily jegyeket azonban az ős-kor oly mérvben és pontossággal, mint mi, nem ismert; s ha az ujabbkori buvárlatoknak ez ideig sem sikerült az ó görög zenének egy megbízható, hű képét életbe hívni, mennyivel kevésbbé sikerülhet a hasonlíthatlanul régibb héberek zenéjének pontos rajzát adni. E mellett Israel népe nagy rázkódtatásoknak s pusztulásnak volt kitéve, mik a finomabb életművészetek fejlődésére nom voltak épen a legkedvezőbb befolyással. A régi templomnak a hatodik században történt újra építése alkalmával visszaállittatott-e teljesen a templomi zene, azt nem tudjuk, de hogy annak visszaállítására történtek kísérletek, az bizonyos, sőt latba vetve a különféle adatokat, elmondhatjuk, hogy a templomének az uj Jerusalemben annál magasabbra emelkedett, minél lelkiismeretesebben ragaszkodtak Jerusalemben minden ilyen szent külsőségekhez. Azonban alig tagadható, hogy a templomi zene a későbbi idők viszontagságai és százados szenvedései között sokat vesztett a régi erőben és virágzásban hatalmas birodalomban még divatos zene nagyszerűsége- és fönségéből. Később a görög korszak nyilván ugy a muzsa-művészetekben általában, mint külö5 V. ö. a már mondottakat Haemon, Asof ós Aethon mesterekről.