Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880
KELETI Vincze: Róma őskora és a történelmi kritika
35 — Épen igy Faunusról és Picusról, a légi italok legfőbb isteneiről, Vergilius mindig csak mint régi királyokról beszél. Ugyanazon theoria, mely arra bírta a történetírókat, hogy isteneket emberi lényekké változtattak, arra is vezette, hogy tiszta mytholigiai tényeket históriai eseményeknek tekintettek. Példák erre Evander, Cacus, Eea Silvia, Acca Larentia, Quirinus, Hersilius, Mattius, Fuffetius, Tarpeia. A másik tényező, melyről fönn megemlékeztünk : aetiologikus 1 tényezőnek mondható. Minden népnél meg van azon igyekezet, hogy mindazt, a mi szokásaiban, vallásában csodálatosnak látszik, magának megmagyarázza, hogy minden nevezetesebb intézménynek szerzőjét felkutassa, hogy megtudja, ki épitette ezen vagy azon középületet. Erre nézve typikus példának választjuk a Sabin nőrablásról szóló mesét. A római házassági szertartásokban sok olyan volt, mi ugy tüntette fel a dolgot, mintha a menyaszonyt anyja házából elrabolnák és ebben nincs is semmi különös, mert ez akárhány nemzetnél meg van. Jelentősége csak abban áll, hogy az embert még azon művelődési fokon mutatja, melyen íeleségét ép ugy mint más szükségletét vadászat által szerzi meg. De erre a rómaiak nem gondoltak, ők azt gondolták, hogy ezen szertartások emlékei a nőrablásnak. Ez azon két befolyás, mely alatt a római őstörténet állott, de mindenesetre még több finomabb szál szövődött be a tarka képbe, melyet mi már nem különböztethetünk meg egészen. így p. o. a legrégibb legendák szoros öszszefüggésben vannak az Iliasszal, és talán öumae városán át nyerték sajátságos színezetüket. Más részben megint Herodotos szólal föl; ámde marad bizonyos része a történetnek, melyet semmiféle módon magyarázni nem lehet és itt kell lenni a valóságnak. Legközelebbi feladatunk volna most az egyes legendákra átmenni és kimutatni rajtok a íönnebb előadottakat, azonban ez sokkal több helyet igényelne, mint a mennyi itt rendelkezésünkre áll. Czélunk úgyis csak az volt, hogy az olvasónak némi fogalmat adjunk arról, mily óriási haladást tett a római történelem buvárlata azóta, hogy Niebuhr merész kézzel megingatta a traditio épületét. Már Mommsen munkája is roppant haladást tanúsít, a legszebb eredmé1 Aetiologikus görög szó és azt jelenti: okot fürkésző.
