Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében

— 18 — Legérdekesebb azonban, és azért hagytam is utolsónak, a szintén etruskszerü Herculesszobrocskánk a ceryniai szarvassal; magassága 11 cm. (6 ábra.) A csoport azon pillanatot tünteti fel, midőn az isteni hős ezen csoda állatot, melynek a monda szerint aranyagancsai és érczlábai voltak, egy egész évi üldözés után végre az arkadiai Ladon folyónál eléri és megfogja. A szarvas, melynek bal előlábát Hercules már azelőtt egy nyillövéssel megbénította, mely körülményt szobrocskánk is a meggörbült lábbal jelez, Hercules hatalmas bal térde alatt, hátulsó lábaira rogyik, a hős balkezével az állat orrát ragadja meg, jobbjában pedig egy kést vagy tort tart szúrásra készen. A hős itt szakállas, bajszos, göndörhaju férfiú, az arcz, még e tökéletlen müveeskén is, a küzdelem izgatottságát árulja el. Az oroszlánbőr fejére van húzva és a hátán lógg le, az előlábak bőre a karmokkal a hős mellén keresztbe van kötve. — Még néhány szót a szarvasról. Hogy ezen állatnak, mely voltaképen szarvastehén volt, a monda agancsot adott, az az ő dolga. A mi kisded csoportunk a mondánál természethűbb, mert az állatnak agancsa nincsen. Kivitele gyarló és kezdetleges, csak a kilógó nyelv jellemzi az állat tökéletesen kimerült voltát. Az előlábak rövidek, a helyett, hogy karcsúk lennének, a hátulsó lábak térden felül eltörvék s igy eredeti helyzetöket meghatározni nem lehet. — Megjegyzem itt még, hogy egy Pompejiben kiásott és jelenleg a palermói muzeumban őrzött bronczcsoport ugyanezen jelenetet tárgyalja, azon különbséggel, hogy a szarvasra térdelt Hercules, az állat fejét mindkét agancsánál fogva hátrafelé csavarja. E csoport azonban valóságos műremek, s igy minden további összehasonlítástól elállók. e) Venusszobrocskák bronzból. A stil az élesen körülvonalozott kezelési mód. A műélet fejlődése hasonló minden élet fejlődéséhez: a kezdetlegességtől fokozatosan fel a virágzásig ós onnan fokozatosan le az elenyészésig. A görög-római szobrászatban is e szerint hieratikus, vagyis archaistikus, classicus, és modoros stilt különböztetünk meg. Minden művészet gyakorlásánál kezdetben a tiszta szépség iránti érzék fejletlen, fejletlen még az előállítási képességis. Nem irányul még a tárgy összhangzata felé, nem karolja