Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

REZSŐFY Görgy: A római uralom Pannoniában

— 79 — állam élén állókat, hanem még a polgárokat is folytonos háborúskodásra ösztönözte. A győztes vezér dicsőségét és hirnevét a szerint mérlegelték, amennyi aranyat és ezüstöt tudott diadalmenete alkalmával fölmutatni. A legyőzött népet a reá kivetett és kérlelhetetlenül behajtott hadisarcz anyagilag tönkre tette. Minden háború csak uj eszközöket szolgáltatott uj háborúkra. A könnyen szerzett vagyon elpuhultságra, és erkölcsromlottságra vezetett. A tartományok kormányzói roppant vagyonnal tértek vissza a kiszivattyúzott tartományból a fővárosba. Egyesek tulgazdagodása mellett a szegények száma ijesztő mérvben szaporodott, középosztály már hiányzott, hasznos munkával római polgár nem foglalkozott, az méltóságon alóli volt. A nép örvendett, ha „panem et circenses"-t kapott, a circusi véres játékok képezték főbb mulatságait. A hadsereg rendesen vezéreinek szerezte meg a legfőbb hatalmat, hogy rövid idő múlva másokat és másokat tegyen a lejárt nagyságok helyébe. És e véres pártviszályok, sereg lázadások akkor díszlettek igazán, midőn a birodalom császársággá lőn és a hatalomra jutott császárok vetélytársaik hulláin át léptek a trónra, ugy hogy a 192 -307-ig lefolyó időszakban uralkodott 78 császár közül csak kettő halt meg természetes halállal. Róma legyőzvén minden ellenségét, vetélytárs nélkül állott, semmi sem volt, mi erejének fejlesztésére sarkalta volna, azontúl csak hanyatlást észlelünk. Fontos találmányok vagy felfedezésekről nincs tudomásunk, a képzőművészet és tudomány terén szintén folytonos sülyedést tapasztalunk. Pompa, tény- és pazarlás a legborzasztóbb szegénységgel járt karöltve. Az annyira dicsőitett és magasztalt római erény nyomába romlottság lépett. Áldozatkészség helyett mindenütt a legundokabb önzés uralkodott. A birodalmat már nem római, hanem barbar karok védelmezők. A hatalom fölszabadult rabszolgák vagy barbarok kezébe került. A tartományok helyzete a legszánandóbb volt. Az Edictum provinciáé kevés biztosítékot nyújtott a tartomány jogainak megóvására, a kormányzóknak gyakori változása nein engedett időt a tartomány viszonyainak fölismerésére, vagy, hogy azok iránt érdekkel viseltessenek, a legtöbbje a provincia rovására iparkodott meggazdagodni és igy Róma megfosztatott azon előnyöktől, miket bölcs kormány-