Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

BUBICS Ede: A kőszegi „Ó ház"

— 67 — gedtek azzal, ha a kifejtett szent helyet egyszerű sánezczal < zárolták be, vagy pedig, például hegyek csűcsán bástyákat emeltek. Azon nagyszerű halmoknál, melyeket valóban bámulni lehet, a szükséges földet a körülfekvő térről szedték, anélkül azonban, hogy valamely mélyebb ásásnak nyoma maradt volna, mi mindenesetre nagyszerű munkaerő kifejtést igényelt, mert a földet, hogy gödrök vagy árkok ne maradjanak, annál nagyobb területről kellett összehordani, s ezt tették sikságon, vagy ily fajta magaslaton. A mily gyakori a sikföldön, vagy dombos helyeken a tumulusok előfordulása, ép oly ritkán lehet azokat tatálni az ősi hegyekben, ennek oka pedig abban rejlik, hogy az ily rengeteg magaslatokat az ős történelem érdekében csak most kezdik igazán a kellő figyelemre méltatni, s hogy ezen magaslatok tetején egyesleg a talajból kiemelkedő nagy kőduczok ritkábban fordulnak oly alakban s oly körülettel elő, hogy azokat Wodán isten tartózkodási helyeül használni lehetett volna. Erre ugyan azon észrevételt lehet tenni, hogy elegendő bőségében vagyunk a mindenféle alakú sziklás hegyeknek, melyek csűcsán szintén áldozni lehetett volna, de ez magában véve nem elég, mert a kelták pogány létökre is csak ott imádhatták isteneiket, ahol a föld termékeiből megélni is lehetett. Hogy ezen ősi halmok sírhalmok voltak, azt valamennyire reáfogni nem lehet, mert számtalan ásatásnál bebizonyult, hogy nem minden halomban rejlenek hamvvedrek, csontok, fegyverek, kőbalták vagy akármi más eszközök, s maradványok, valamint az is kiderült szakértői vizsgálatoknál, hogy olyan halmok is léteznek, melyekben soha sem volt valami elrejtve, minélfogva ezek megbirálásánál egészen más szempontból kellett kiindulni. Ezen nézetek támogatva a kelto-german mythologia, és a megbízható római történész Tacitus által, azon általánosan elfogadott véleményt idézték elő, hogy ezen halmok részint valóságos sirok, néha helyenként csak a megholtak emlékére pietásból emelt halotti emlékek, részint a pogány < istenek dicsőítésére azoknak egyúttal lakhelyül, s áldozó helynek szolgáló szent templomok valának. Hogy ezen itten használatba vett templom szó alatt csak nyilt helyet érthetünk, bizonyítja a kelták gyakorlati vallása,