Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880
BUBICS Ede: A kőszegi „Ó ház"
- 59 Jelen értekezésünk cziméül, a hagyományhoz, és ethnographiához ragaszkodva, inkább az eredeti, s mai nap is szokásban levő ős német elnevezést kellett volna irni t. i. „altes Haus" ; tekintve azonban, hogy tárgyalásunk folyamata alatt ugy is értekezni fogunk röviden a német elnevezés mikénti származásáról, most ezúttal a kőszegi magas hegység e jellemző pontját magyar fordításban adjuk. A természetnek áldott adományaival változatosan megáldott földterületeknek egyike Yasmegye, melynek akármely részét teszszük is vizsgálódásunk tárgyává, azon meggyőződést nyerjük, hogy itten kellő szorgalom mellett nem csak müveit népek, de még az ősi idők emberei is igényeikhez mérve feltalálhatták mind azt, a mi hosszú időkön át az élet feníartásához szükséges. Hogy Vasmegye területének ezen előnyeit a mindent ügyesen megfigyelő művelt rómaiak már ideje korán felhasználták azt nem csak akkori történetírók munkáiból tudjuk, de bizonyítják is egyúttal mind azon római telepek maradványai, melyek az úgynevezett barbár népek romboló szenvedélyeinek egészen áldozatul nem estek. A rómaiak terjeszkedési politikáját s a meghóditott tartományok, s népek minőségét tekintve, következtethetjük, hogy a körültekintő hatalmas hódítók Pannónia bekeblezése által olyan provineziára akartak szert tenni, melynek helyzete, természeti viszonyai nem különben lakosainak száma, áthasonulási képessége elegendő biztosítékot nyújtottak arra nézve, hogy a római légiókat edzett ifjakkal az állami pénztárt pedig a reájok kivilett adó által szaporítani képesek leendenek. Hogy a rómaiak idejötte előtt minő népek lakták e vidéket, arra a legújabb kutatások nyomán biztosan állit-