Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

VAJDA Berta: A vasmegyei régiségtár kézimunkái

53 — > Hazánkban kevesen vannak, kik a női kézimunkával mint művészettel foglalkoznak, s tudtommal nem létezik oly magyar könyv, mely a kézimunkákról, mint művészetről szólna, mig a külföld: angol, német, franczia, olasz egész irodalommal bir e téren, a legkitűnőbb könyveket n yujtva rendelkezésünkre. Tudós nők — különösen angolok — s férfiak együttes erővel foglalkoznak a kézimunkák művészetének tanulmányozásával, mint az archäologia legújabb ágával; mig mi magyarok nem igen tudjuk hogy magyar, azaz nemzeti kézimunka is létezik, pedig ép ugy létezik az, mint létezik nemzeti nyelv, táncz, zene s. a. t. A magyar kézimunka nincs félsz inen, s a kutatásra nem látjuk a törekvést. Jelenben a külföldi, különösen a német uralja a világ nagy részét ; hazánkat egészen. Nem lehet megtagadni ezek kitűnőségét, sőt köszönettel fogadjuk amaz éber körültekintést, mely ott minden irányban nyilvánul, bennünk vezetendő a szorgalom s művészet utján, habár nem nemzeti irányban. A női kézimunka az architektúrától veszi eredetét, az eszme: tűvel, gusalylyal gyengéd nőikezekkel kivinni azt, mit az erő kőből vésett, faragott. A himzés már a görögöknél gyakorlatban volt Penelope himzéssel töltötte magányos óráit, mig férje Ulysses Trója ostromától visszatérendő, vihar által egy szép istennő szigetére tévedt, hol hosszan mulatása annyi időt engedett nejének, ügyességét oly mérvben kifejteni, hogy hire a mi korunkig fenmaradt. Éles elkülönitő vonalban nehéz volna felmutatni az ős népek kézimunkáját mint nemzetit, mert ép ugy birnak azok közös vonásokat mint összes hagyományaik.