Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

KELETI Vincze: Róma őskora és a történelmi kritika

— 33 — Például amaz ismeretes történet Róma alapításáról és Romulus és Remus életéről, melyet iskolás gyermekeink^ nek annyiszor elmondunk, korántsem létezett magában, hanem volt mellette legalább még húsz történet, mely mind egymástól különbözött. Más példát találunk Numa történetében. Ezen király arról nevezetes hogy a legtöbb állami és egyházi intézményt ő állította fel, ugy hogy ha ezeknek felsorolását elhagynók, alig maradna valami élet rajzából. Ámde alig van egy intézménye, melyet más irók ne tulajdonítanának más királynak. így Livius szerint (I 19.) ő osztotta az évet tizenkét hónapra, Oensorinus szerint (20. 4. §.) Tarquinius Priscus. Plutarchos szerint (Numa 7) ő hozta be Quirinus tiszteletét, Varró pedig (LL. V. 74) azt mondja, hogy T. Tatius épített Quirinusnak oltárt Azt mondják ó alapította a Vesta szüzek intézményét — ámde Romulus anyja Vestalis ! Plutarchos (Numa 12) a Fetialesek collegiumát alapittatja vele, Cicero (DeRepubl. •II. 17. 31.) Tullus Hostiliusnak tulajdonítja, s. a. t. A hagyományos történet tehát fönn nem tartható, azon ellenmondás miatt, mely az egyes elbeszélések közt létezik. Hogy tehát a valóhoz jussunk, iparkodnunk kell az adatok szokaságából az aranyszemeket kiválogatni és a conjectura segítségével összeállítani ama régi idők történetének vázlatát. Ámde ezen eljárás azon feltevésen alapul, hogy az igazi történet az idők folyamában eltorzíttatott és ilyen állapotban jutott ránk. De vájjon igaz e ezen feltevés ? vájjon olyan költött történet, minő az előttünk fekvő feltételez-e egy való törénetet, melyből fokonként való eltorzítás által előállott, vagy pedig egészen más uton eredett-e ? Meg kell engednünk, hogy bizonyos történeti mag bizonyosan létezett, természetesen nem határozhatjuk meg mennyi; bár egyes dolgoknál határozottan ráutalhatunk, p. o. hogy bizonyos Tarquinius család bizonyosan uralkodott Rómában, hogy a comitia centuriaták bizonyos Servius király által lettek behozva. Mindazonáltal az látszik, hogy a királyok története nem traditio által eltorzított valóság, hanem kezdettől fogva fictio. Ezen fictio előidézésénél ugy látszik két tényező működött össze. Az egyiket még k oly élesszemü kutatók, mint Niebuhr és Arnold sem méltaták kellő figyelemre, bár némiképen menthetők, mert akkoriban még nem volt a rómaiak vallása ugy áttanulás