Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

KELETI Vincze: Róma őskora és a történelmi kritika

— 29 — öt század fekszik. Azon kérdés támad tehát, vájjon mily forrásokon alapult Fabius müve. Ez rá vezet minket a források második nemére, a II. Eégi szerződésekre. Dionysius Hal. Antiquit. 10, 26 58, hivatkozik néhány idejében még létező szerződésre, mely Servius Tullius és Oasin városok még Tarquinius Superbus és Grabii között köttettek. Polybius III. 22 — 26 három régi szerződést idéz Róma és Carthago között, melyek még az ő idejében megvoltak. A kritika természetesen ezen adatot nem fogadja el készpénz gyanánt. (Mommsen. röm. Ohronol. p. 330.) Cicero pro ßalbo c. 23. emliti a latinokkal 493-ban kötött szerződést, mely még akkor a rostra mögött egy oszlopon fölvésve megvolt. III. Hatósági okmányok. 1) Annales Maximi, az év eseményeinek fölsorolása, a pontifex maximus vezette és a házán lévő album-on közzétette. Servius ad Vergil. Aen. I. 373. azt mondja, hogy később ezeket az annaleseket 80 könyvbe gyűjtötték és hogy tartalmuk a következő volt: „praescriptis consulum nominibus et aliorun magistratuum, digna memoratu domi militiaeque, terra marique gesta per singulos dies." Oato (op. Gell. N. H. II 28) azt beszéli, hogy csak a gabonaárakat, napelsötétedéseket és efféléket jegyeztek volna fel bennök. 2) Commentarii Oensorum. Dionysius (I. 74.) bizonyítja, hogy a censori családok ezeket nagy gonddal őrizték. A censorság pedig 443-ben keletkezett. Úgyszintén említenek praetori feljegyzéseket is. (Oic. pro Archia c. 5) 3) Commentarii Pontiíicum és Libri Augurales. Ezek ugyan fdleg csak vallásos szertartások feljegyzései voltak, de olykor történelmi adatokat is tartalmaztak. — IV. Törvények. Ezeket vagy bronzba vagy kőbe vésték. A legnevezetesebbek természetesen a Legg. XII. Tabb. Azonban idézik az egyes királyok törvényeit is, de ugylátszik, evvel csak az illető törvények régiségét akartak feltüntetni. V. A tisztviselők névsora chronologiai rendben. Hogy mikor kezdték feljegyezni a tisztviselőket, nem mondhatjuk meg biztonsággal, azonban olvassuk, hogy M. Fulvius Nobilior, Cato kortársa összegyűjtötte az erre