Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében

— 26 — nem az alakra magára, hanem más valamire utal, szűnik meg a plastikai és kezdődik a festői. A szobrásznak azt soha sem szabad elfelejteni. A képfaragó a test szépségét akarja mutatni, és pedig az egész test szépségét minden oldalról. A művésznek a test egyes részeit ugy kell elhelyeznie, hogy egyik a másikat el ne födje. A domborművet kivéve a művész, kinek elvégre is főfeladata az egyes alak képzése, művét többé kevésbé szabadon állítja a térbe. Ennek minden oldalról szép látványt kell nyújtani, és ez a szobrászat egyik legkiválóbb nehézsége. Ha tehát a szobrászat ily egyes alakot teremt csak, ngy látszanék, mintha a festészet, mely a legkülönbfélébb dolgokat egyesíti és azokat mint szép szellemi egészet állítja oda, nálánál sokkal magasabb rangú művészet volna. De a festészet a többséget csak egy nézpont alatt adja, a szobrász pedig tárgyát minden nézpont alatt. Ott többség az egységben, itt egység a többségben. Mindkettő egyformán nehéz. A plastikai mű, mint műalkotás, a szervetlen természettel nem tehető közvetlen érintkezésbe. Képzeljünk csak egy közvetlen a földre állított szobrot. Ha a kőember ép ugy mint az élő, a földön áll, természetellenesnek fog feltűnni. Minden plastikai mű tehát, hogy kellő hatást gyakoroljon, a közvetítő talapzatot nem nélkülözheti, mely a mű természete szerint, hol magasabb hol alacsonyabb fog lenni. Az egyes szép alak előállítása a plastika minden szépségét mutathatja, sőt mint mondám, annak főfeladata. De a képfaragás tovább megy, embert és állatot, vagy embert és embert állít össze és így támad a tulajdonképeni csoport. A csoportképzésnél egy egységes eszmének kell az egészet összekapcsolnia, különben czélt tévesztett és a szaggatottság, ziláltság érzetét kelti föl bennünk. A szabadon álló csoport képzése nagy és sok nehézséggel jár. Minden alaknak magában véve szépnek kell lenni, és pedig szépnek, bármely oldalról nézik is. Mihelyt azonban két alak egymás mellett áll, azok különböző nézpontokból tekintve egymást födik, vagy átmetszik. Fődolog tehát itt a vonalok minden össze nem hangzó átmetszését kikerülni. Mindkét alakot tehát egymásba kell hangolni. Minél több az alak, annál nehezebbé válik ez. A művésznek egyrészt a szépség, másrészt művészetének követelményeit kell