Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: A történelem előtti idő

— 14 — Az őskor, ennek művelődési fejlődése kapcsolatban az embertannal a régészettel foglalkozó tudományos köröket napjainkban rendkívüli, hogy ugy mondjam, lázas munkásságra ösztönözte. A homálylyal borított, az ismeretlen, mindig nagyobb ingert gyakorol a kutató emberi szellemre, mint az. a minek keletkezése, fejlődési menete többé kevésbbé positiv adatok nyomán fürkészhető ki és szellemi Játkörünkön belül mindenünnen határozott körvonalakkal bíró jelenség gyanánt tűnik fel. Ertjük tehát, honnan e tudományos hév, mely a barbár népek múltját takaró, csaknem áthatlan sötétségü fátyolt széttépni, és ezáltal az emberi ész vívmányait egy ujabbal gazdagítani, gyarapítani akarja. Es a mily nagy és dicséretes e törekvés, ép oly szétfutóbb, központkerülőbb, oly annyira egymástól szétágazók a kiinduló pontok, jobban mondva irányok is, melyeken haladva az óhajtott czélt elérni kívánjuk. Más részről, minél több a támpont, melyet a tudományos tevékenység az e téren tett leletek által nyer ; minél különfélébbek az őskor napvilágra került tárgyai ; annál határozatlanabbá, bizonytalanabbá, ziláltabbá válik minden hozzájok fűzött következtetés, annál nehezebb lesz minden rendszerfelállitás, melynek keretébe az egy-egy tartományban, vidéken lakott ismeretlen nemzet, népség vagy törzs művelődéstörténetét szorítani lehetne. Igy történt az, hogy a mi egy évtized, még csak néhány év előtt is régészeti dogma gyanánt tekinteték, az őskor triturcatiója kő , bronz- és vaskorra ma már sok régész előtt "Semmi egyéb, mint a képzelet puszta szüleménye. Az ősrégészetet művelői rendesen ott ragadják meg, a hol épen érik. Innen a kiindulási pontok, s irányok különfélesége mely a czéllal ós annak terjedelmével, szóval az egyéb tárgy hosszával és szélességével, a ku-