Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

— 81 — hogy az egylet egy egész éven át nem rendez ásatást, ha a viszonyok épen ugy hozzák magukkal, de azért az egylet nem szünetel mert a készletben levó anyaghalmaz akkora, hogy annak osztályozása, szakszerű rendezése, és leírása már magában véve néhány évi munkát vesz igénybe. Különben egyleti munkásságunk megítélésében azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a csekély számú, tulajdonképeni működő tagok az egyleti teendőket hivatásszerű kötelmeik mellett nobile officiurnként végezik, hogy az elismerésen kívül más jutalomra nem tartanak, nem tarthatnak számot, továbbá azt sem, hogy az egylet csak igen korlátolt anyagi erő felett rendelkezik, a mi szoros kötelmévé teszi, hogy csak a legszükségesebb kiadásokra szorítkozzék. Rs habár egyletünk a nyilvánosság előtt él és mozog, habár végczéljában a nyilvánosságnak, a köznek szolgál elvből mégis mindig kerültük a hűhós, a zajos külsőségeket. Ezt ezentúl is fogjuk tenni, mert kitűzött czélunk sokkal komolyabb és szentebb, hogy sem azt valaha is városi dobszóval profanálnók. Alkalomszerűnek tartottani mind ezt most elmondani, hogy a t. közgyűlést egyletlink állásáról általánosságban felvilágosítsam A mi szorosan vett hivatalos jelentésemet illeti, avval, miután tényleges hivataloskodásoni az utolsó közgyűléstől számítva csak néhány hóig tartott, röviden végezhetek. Őskori gyűjteményeink, melyekhez a népvándorlási barbár tárgyakat is egyelőre soroljuk, a mult egyleti év alatt nevezetes gyarapodást nyertek. Ugyanis egyes el szigetelt darabokon kiviil az egész potyi lelet került régiségtárunkba, melynek egyik darabja, a hüvelyében levő kard, eddigelé Magyarország területén még páratlan példány. A lelet bővebb leírását tagtársaink idei évi jelentésünkben találják. — Folyó év april havában az egylet Keszthelyen rendezett ásatást személyes fölügyeletem alatt, melynek eredményéről füzetünk „Őskori temető Keszthelyen" cziniü czikke ad számot. Helyén találom itt felemlíteni, hogy a népvándorlás maradványai amennyiben azokat kétségtelenül meghatározni lehetett az őskori tárgyaktól különválasztva áll itattak ki régiségtárunkban. A római korszakra vonatkozólag jelenthetem, hogy a kisebb római emlékeink gyűjteménye, mely időközben is