Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879
LIPP Vilmos: Titkári jelentés
— 79 — diszt és nevezetességet nyerhetett, az kizárólagosan egyletünk érdeme, Igenis! t. közgyűlés a régiségtár saját müvünk, a melyre büszkék lehetünk, mert önerőnkből, minden közsegély igénybevétele nélkül állítottuk fel és tartjuk fenn. Midőn 1872, jul. 28-án a vasmegyei régiségtárt minden zaj és ünnepély nélkül megnyitottuk és ez által a nyilvánosságnak átadtuk, szorult kedélylyel, de a jövőbe vetett rendithetlen bizalommal tekintettünk azon zsengékre azon, ak koriban bizony csak bölcsőben fekvő muzeumi kezdetre, melyet a közönségnek nyújthattunk, b'okan voltak akkor, kik régiségtárunk egykori felvirágozhatását, épen e szerény kezdeményezés folytán, vérmes reménynek, hacsak nem alap nélküli rajongásnak tartották. Nem is titkolták el előttem ebbeli véleményöket Én, ki 1860 óta egy vasmegyei régiségtár fölállításának lehetőségén soha egy perczig sem kételkedtem, ki épen e czélból ugyanazon időtől fogva tanulmányoztam a régészet különbözőágait, tanulmányoztam a vasmegyei s különlegesen a szombathelyi talaj viszonyait, megismerkedtem a budapesti, bécsi, gráezi és müncheni muzeumokban létező Szombathely és vidékéről elkerült régiségekkel, ki hosszú éveken át nem szűntem meg magánkörökben ezen eszmének híveket szerezni, ezen kételkedőket a jövőre utaltam, kitartásra kértem, élőszóval épugy, mint a helyi sajtóban az egyleti választrn ány működése iránti bizalomra serkentettem. Ha egy egylet azon szerencsében részesül, hogy oly elnököt tisztelhet élén, mint a milyennel mi dicsekedhetünk. ha azon kiváló helyzetben van. hogy igazgató választmánya oly ügybuzgó mint a milyennek a mienk minden alkalommal bebizonyult, akkor a kifelé ható egyleti munkával megbízott egyleti tagoknak, kik között engem tisztelt meg, az egylet legterhesebb de egyszersmind legszebb feladattal, — aránylag könnyű dolguk van, ott a sikernek előbb utóbb be kell következnie. Így történt ez régiségtárunknál is. A zsenge, félénk kezdetű intézet erő-s életteljessé fejlődött ma, mely az egész ország ügyeimét és elismerését vivta ki magának, melyet a látni vágyó közönség, a tanulni vágyó fiatalság, a tapasztalatot szerző utas, a bel- és külföldi tudós szívesen felkeres, hogy ott szellemi hasznot vagy gyönyörködést