Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

— 77 — titkári jelentén. T Tisztelt közgyűlés I Oly egylet vagy társulat, mely nem foglalkozik napi kérdésekkel, nem tűz ki magának mulandó, ideig-óráig tartó czélt. hanem egy magasabb eszme megvalósításán fárad és küzd : soha sem mérhető azon mértékkel, mely a társadalmi egyletek legnagyobb részére alkalmazható, soha sem Ítélhető meg azon eredmény szerint, melyet bizonyos meghatározott időben felmutatni képes. Ily egyletnél az idő folyama keveset számit csak az összeredrnény és annak növekedése vagy hanyatlása. Engedje meg tehát a t. közgyűlés, hogy most, midőn véglegesen megválók azon hivataltól, melyet hét éven tul volt, szerencsém viselhetni a vasmegyei régészeti egyletnél, mielőtt szorosan vett hivatalos jelentésemhez fognék, röviden visszapillantsak azon aránylag nem nagy időközre, mely alatt egyletünk működik és azon összeredményre, melyet, működésének köszönhet, de nemkülönben azon tényezőkre is, melyek e működést lehetségessé tették ; és reményiem, hogy ezen vizsgálatból egyletünk kétségbevonhatlan életrevalóságát ki fogom deríthetni, ki fogom mutathatni, hogy egyletünk rövid múltja egyszersmind egy hosszú jövőnek szilárd alapját is képezi. Mi teszi az egyleteket virágzókká? Az összetarlozandóság, a solidaritás érzete, mely nélkül egy központ felé irányult sokoldalú tevékenység nem képzelhető. Dicsekedhetünk azzal, t. közgyűlés, hogy egyletünknél a solidaritás ezen érzete, fennállásának első pillanatától fogva a mai napig vem csak hogy nem fogyott,, hanem mindinkább növekedett, Egyletünk már czélja természeténél fogva is, nem követelt, nem követelhetett minden tagjától cselekvő részvételt munkásságában, csak, a csekély tagsági dijon kivül, előforduló esetben ügyszereteten alapuló támogatást. Es az egylet ezt,, minden tagja, részéről a legnagyobb mértékben élvezte és élvezi folyton.