Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879
BUBICS Ede: A római postaügy belszervezete
— 41 — bon a finom izlés növekedtéve] egyaránt előre haladó kocsigyártók alig voltak képesek a mindinkább szaporodó megrendeléseket teljesíteni. Előkelő állami hivatalnokok számára még a posta állomásokon is tudtak ilyen elegáns városi hintóvá átalakult carpentumokat előállítani. A carrus vagy carrument, csomagok, levelek pénz küldemények, némelykor apróbb kereskedelmi czikkek, s személyek szállítására alkalmazták. A birotán kevés holmival utazó személyeket ezek hiányában könnyebb sulyu portékákat szállítottak. Valamint a többire, ugy a birótára is csak a törvényszék által engedélyezett súlyt volt szabad felrakni. A carruca valóságos díszkocsi volt.* Finom Ízléssel épitve, arany, ezüst, elefántcsont, s bronz czifrázatokkal felékesítve hasonlított némileg a császárok idejében divatos rhedához. Ugy látszik, mintha a római kocsi művészek a carrucaban remekelni akartak volna. Nyitott kocsi volt ez. hátul magasabb támlával, elől jóval kisebb kerekekkel. A posta-állomások ily fajta kocsit csak az utazó császárok számára tartottak. A clabuláJíon, és angaria nevű szekereken a mennyiben a helybősége megengedte személyeket, általán véve azonban málhákat, hadiszereket, szükség esetében sebesülteket, s közvitézeket szállítottak. Kis keretben, ha nem is kielégítően, de ügyszeretettel előadtuk azt, a mi a római közlekedési ügy megismertetésére általában elegendőnek látszik. Hogv Szombathelyen mii}' nagyszerű mansio lehetett, azt vitatni szükségtelen. Hogy nagy kiterjedésű főváros volt. azt már Lipp Vilmos tagtársunk több e tárgyra vonatkozó jeles értekezéseiben kimutatta. Minden vitatkozást a szombathelyi postaállomás nagyszerűsége felett feleslegessé tesz már maga azon körülmény, hogy a Colonia < 'laudia Savaria központja volt öt innét kiágazó fő útvonalnak, melyek mindegyike a legvirágzóbb városokkal érintkezett. Elképzelhetjük, mily forgalom lehetett a soproni k ajr un kívül levő mansiónál . de azt is állíthatjuk, hogy a szombathelyi curialisok sorsa, az értekezésünk elején mondottak szerint, nem irigylendő. * Scheifer de re vehic. II. 2|.
