Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

BUBICS Ede: A római postaügy belszervezete

— 36 — porított uti jegyek aláírásába,. ezek kiállításával a tartományi főnököket, praetori praefectusokat is megbízták, kiknek azonban minden ilyen megbízás daczára sem volt megengedve a posta-utalványokat tetszésök szerint kiszolgáltatni. Minthogy a római posta intézmény — kiválólag a császáruk idejében — csupán az udvar a hivatalnokok és a katonaság érdekében működött, természetes, hogy az utazási jegyeket egyéb halandóknak igen szüxen osztogatták. Később a kiszolgált katonák maguk és családjok részére is kaptak jegyeket, hogy hazájokba utazhassannak. E szerint a cnrsus publicus szorosabb értelemben csak is kiváltságos osztályok részére alkotott állami intézmény volt. Minden evectio csak a kiszabott ideig, s a kiállító császár haláláig volt érvényes. Idő fordultával azonban tekintélyes férfiak, nem különben nyugalmazott hivatalnokok s kereskedők is részesültek azon figyelemben, a melylyel az előtt csak a fentnevezett osztályokat szokták kitüntetni. Közügyben utazó állami hivatalnokok számára az evectio kiszolgáltatása törvényileg el volt határozva, csupán családi ügyben azonban az evectióért folyamodni tartoztak. Külföldi követek, senatorok, társulati tagok, a császári udvarhoz utazók e tekintetben mindenkor kiváló figyelemben részesültek. Minthogy az egyesek, vagy családok részére kiadott posta utalványokban a posta által elöfogatul adandó állatok — lovak, öszvérek, ökrök - száma meg volt határozva, törvényes kereset alá kerültek mindazok, kik a postai hivatalnokokat a hivatalos utasítás áthágására akár erőszakkal, akár ravaszsággal kényszerítették. Ezen rendszabályzatra főkép a katonai parancsnokok gyakori erőszakos elj arasa szolgáltatott alkalmat. Valamint napjainkban a vasúton, ugy azon korban is az állomásokon is megkívánták az illető hivatalnokok az utasok részéről a rendet s alkalmazkodást. Az utas az állomási főnöknek vagy helyettesének előmutatta posta utalványát, melyet azután láttamozva utazhatott a máimeghatározott állomásig, hol utalványát az illető jegyszedőnek általadta. Bár nincs annyi terünk, hogy minden tárgyról kellő figyelembevétellel szóhhatnánk, illetőleg minden részletességet előadhatnánk, még is elég fontosnak tartjuk, ha