Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: A történelem előtti idő

— 18 lányait a kemény kőből szintén kő vagy kbronzvésőve! domborították ki ? És ha a vas használata az emberiség ősfészkeiben általánosan ismeretes volt, váljon valószínű, hihető-e, hogy az innen elszakadt, és eleinte gyéren, utóbb mindig erősebb és erősebb mértékben északnyugat felé, tehát Európába átcsapott néphullámok, elhagyván ősi hazájukat, uj letelepedési helyeiken tökéletesen elfelejtették volna a hagyományos szokásokat, találmányokat, életmódot, visszasüllyedvén az emberiség első századainak eredeti, kezdetleges állapotába V Ezt bajos volna elhinni. Igaz, hogy egyes népek és nemzeteknél, még pedig már a történelmi korban, neve zetes hanyatlás és visszaesés észlelhető Annál inkább lehetséges volt ez tehát az őskor viszonyai között. De hogy e visszaesés oly mérvű lett volna, hogy még a legegyszerűbb megélhetési föltételeket is ki vásította az emberek emlékezetéből, mindennapi gyakorlatából, az nem képzelhető, mert akkor még a nyelvet is el kellett volna felejtenie az embernek, — pedig az európai nyelvek eredetét még ina is közép és hátsó ázsiai őshazájába visszacsapázhatjuk. Épen azért nem habozom egy perczig sem azon meggyőződésemet kimondani, hogy Europa őslakója a vas, v ezen jótevő és csaknem nélkülözhetlen fémnek, ismeretét és gyakorlati alkalmazását Ázsiából hozta magával, mely kifogyhatatlan mennyiségben fordulván elő, önkényt kínálkozott és kínálkozik az emberiség használatára. E nélkül az északi ós északnyugati európai megalithemlékek durva kinagyolása. de kivált Stonehenge már némileg Ízlésre mutató pilléreinek megmunkálása egyáltalán megfejthető nem volna. Hogy az őskori leletek között oly ritkán, néhol épen nem mutatkozik vastárgy, annak okát nem nehéz kitalálni. Az őskori ember vaseszközeit, melyeknek egyes tájakon a vastermelés nehéz és körülményes volta miatt valami nagyon bőviben nem lehetett, (mint Tacitus is állítja azon germánokról, kikkel ő érintkezett) vagy megbecsülte és nem temette el holtjaival együtt, hanem kézről kézre tovább használta, vagy, ha e korban került is vastárgy a föld alá, azt nagyobbára a rozsda megemésztette és igy nyom nélkül eltűnt,