Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: A Borghesi Viador

- 13 — helyzetarczképek Nagy Sándor korában és még később is nem tartoztak épen a ritkaságok közé. Meglehet, hogy Agasias, ezen művénél egy az ókorban hírneves érczszobrot tartott szem előtt, mely a homeri hőst, Deiphobust hasonló helyzetben ábrázolta. Ezen művet csak egy byzanczi költő, Chrystodorus leírásából ismerjük, ki időszámításunk ötödik századának végén. vagy a hatodik elején az ó-görög plastíka azon remekeit énekelte meg, melyek Septimus Severus császár, Zeuxippus gymnasiuma czirnü muzeumát diszíték és a mely 523 ban Kr. u. minden műkincsével együtt porrá égett. Ezen leirás szerint a híres érczszobor mindenben egyezett a Borghesi Viadorral, a sisakot kivéve, mely ez utóbbinál hiányzik. Hm Agasias művénél ezen érczszobrot vette mintaképül, akkor mindenesetre javítás volt az, hogy a márványszobornál a sisakot elhagyta, miáltal a fej egészen szabadon maradt — és. hogy a paizsot csak jelezte, hogy annak kivitelével a fejet és testet részben el ne födje. Hozzáteszszük még, hogy, ha mindez áll, a mi érczszobrocskánk annyiban járul közelebb még az első eredetijéhez a mennyiben nála a márvány műtámasz-törzsöke (tronco) egészen hiányzik, mint az bizonnyára a Chrystodorus által megénekelt érczszobornál sem lehetett meg, miután az érczöntós az ilyen mesterséges és néha nagyon is ügyetlenül, de szükségből alkalmazott támaszokat könynyebben nélkülözi, mint a kőszobrászat. llogy egy ilyen mű, mint szobrunk, sokszorosan másoltatott, utánképeztetett, azon csodálkozni nem lehet, Es valóban a Br.ttish-Muzeurnban egy egészen hozzá hasonló szobor töredékei vannak meg. A legújabb kutatók véleménye szerint Agasias a római köztársaság utolsó századában élt 0 egy ephesusi művészcsaládból származott, mely akkor fejtette ki legnagyobb tevékenységét, midőn Róma befolyását Görögországra kiterjeszteni kezdette, és a melynek utolsó ivadékai a római nagyurak, talán még az első császároknak is dolgoztak. —