Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

LIPP Vilmos: Kisebb-nagyobb római feliratok

66 betűket kiegésziteni, arra, nem lévén semmi határozott támpontunk, nem fogunk vállalkozni. Csak azt az egyet jegyezzük még meg, hogy e betűk nem hegyes, hanem tompa eszközzel vésettek a lágy agyagba és pedig körülbelül oly felületesen, mint nálunk szokták a kényesebb tartalmú ládákra a „vigyázz" szót felmázolni. Hatarozott, katonás feszességü kézvonást tüntetett fel a másik tégla. Ez ily alakú : vagyis Co(hors) XXIII. A huszonharmadik cohors. E tégla, valamint az alább megemlítendő nagyobbszerü fölirattal ellátott is, a salfai templom 1875-ben történt lebontásakor találtatott. E templom első építtetése a XV. századba esik, a mult században góth jellegéből kivetkőztetett és 1875-ben, leégvén a megelőzött évben egészen lebontatott és újra építtetett. Legnevezetesebb az egész dologban az, hogy az egész templom úgyszólván római téglákból készült, melyeket ujolag ismét felhasználtak, mert ezen, csaknem kétezeréves anyaggal semmiféle mostani tégla nem mérkőzhe'ik. Miután Sa'fán semminemű nagyobb római építkezés nyomai nincsenek, azt pedig nem tételezhetjük föl, hogy a templom épitői az ily nagymennyiségű római épitkezési anyagot a régi Savaria területén szerezték volna, már csak azért sem, mert a mi itt kéznél volt, azt a szombathelyiek akkor bizonyosan már régen felhasználták : nem marad egyéb hátra, mint ezen téglabánya helyéül a Salt'a szomszédságában, Söptén, létezett római cjuadriburgiumot kijelelni. E négszögü római váracsnak, hihetőleg savariai elővédnek, ma már csak mély árokkal körülvett területe ismerhető fel tisztán, mely most egy közbirtokos házát, udvarát és kertjét fogadja magába. Téglánk, mint fölirata bizonyítja, katonai, a huszonharmadik cnliors gyártmánya, és ez ismét egy érv arra, hogy a salfai templom téglái a söptei váracsból valók. Hogy ezen huszonharmadik cohors, század, a XII., XIII. vagy XIV , Savariában ós környékén egymás után állomásozott légiók, melyikéhez tartozott, arra nem felelhetünk. De azt tudjuk, hogy a római katona béke idején sem henyélt, hanem a fegyelem Jöntartása és az embertőke értékesítése czéljából közhasznú munkára szoríttatott. A légiók építettek utakat, vízvezetékeket, középületeket, várakat. Ha tehát föltevésünk való, hogy téglánk a söptei váracsból került Salfára. ugy az is áll. hogy a XXIII. coho. s ezen váracs bárminemű építkezésében résztvett. A harmadik és pedig legnevezetesebb styláris feliratunk ismertetésére egy, nálunknál sokkal szakavatottabb tollú