Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése

43 nehogy az illető előfogatokat kiszolgáltató községek továbbra is iz elebbeni eljárás szerint terhelve legyenek 0 eleinte diurnumokat adott, de a hivatalnokok visszaéltek, s csak azután határozta •>1 magát. megszánván az alattvalókat az egész birodalomban, a közlekedési költségeketa liscus pénztárából kifizettetni és a postai kezelést némileg állami intézvénynyé tenni. Ezen változtatás folytán vagy az utazó hivatalnokoknak vagv íz állomási helyek elöljáróinak kárpótlást kellett adni azon terhek fejében, melyeket eddig anélkül viseltek. Spartianus azon szavaiban : „cursum liscalem instituit, ne magistratus hoc onere gravavarentur," a magistratus alatt azon községek elöljárói értendők, hol postaállomások valának. Hadrian jnvitórendszere mindenesetre jótékonyan hatott az elöljárókra, tetemesen könnyitvén azon terheket, melyeket eddig ők mint decuriok, curialisok (községi elöljárók) viselni köteleztettek. Hogy pedig ezen teher (onus) kiválólag a deeuriókat (községi elöljárók) nyomta, kimagyarázható abból, mert ezek. mint legvagyonosabbak a községekben, bizonyára a legerősebb, leghasznavehető lovakat és teherhordó marhádat voltak képesek tartani, s e miatt folytonosan azokkal előállani köteleztettek. Hogy Hadriánnak ezen intézkedése jótékony lelkületének kifolyása volt, az elébbi idézetben előforduló ,.fiscalis" szó bizonyítja. A császárok korszakában a tiscus és aerarium között t'ogalomkülönbség létezett. A fiscus alatt a közjövedelemnek azon része értendő, mely kizárólag a császár és családja udvartartására fordíttatott, s mely a napjainkban úgynevezett civillistával (udvarköltség) egy értelmű, mig az államnak egyéb jövedelmei aerariumnak (kincstár) neveztetett és a kormányzás minden ágazata

;nak kiadásaira fordíttattak. Tehát személyét illető jövedelméből fedezte í postai költségeket, mi által a nagyon rs megterhelt alattvalók háláját magának kiérdemelte. A szállítási terheknek a fiscusrai átruházása azt is bizonyitja, hogy a cursus publicust a császárok bizonyos czélokra használták. Ezen kegyelmi tény azonban gyakori változásnak volt alávetve, a mennyire a jobb érzelmű uralkodók ezen terhet az alattvalókról levették, mig más keményBzivüek. a közjóléttel keveset törődő uralkodók azon terhet ismét i polgárok nyakába kerítették. A főok, miért hárították a költsége kot a fiscusra, vagy az érdeklettek folytonos s már ki nem terülhető panaszaiban s sérelmeiben, vagy az uralomra jutottak azon óhajában rejlett, a trón elfoglalásával a nép kegyét is egyúttal megnyerni. Hogy pedig a nép vonzalmát megnyerni lehessen, arra nézve legczélszerübb volt a városok befolyásos férfiait, a curiálisokat megnyerni, t. i. a költséges, s már valóban gyűlöletessé volt terhek alol azokat felszabadítani. Hadrián utódja, Antoninus Pius, kinek uralkodása alatt a íómaiak egy ideig másodszor élték az aranykort, ez ügyre nézve ugyan elődjének szellemében járt el, a nélkül azonban," hogy határozatlan jelleménél fogva valami állandót alkotott volna, Cominodus véres uralma, Pertinax és Didius alatti megrázkódtatások a postai intézvényre csak káros hatással voltak, ellen-