Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár köréből

33 nak, a letepert két állat közül az egyikét lónak, a másikat kutyának lehetne nézni. E tárgy okul szolgált arra, hogy még egyszer figyelmesen megnézzük azon bronzedénykét, melyet évek előtt Szombathelyen ástak ki, és a melynek rajzát az „ Archaeologiai Értesítő", ha- nem csalatkozunk. IX. évfolyamában közzétettük is azon véleményünk kijelentésével, hogy mi azt az első keresztény századokba eső barbár műnek tartjuk. Annak mindkét oldallapja dombormüben az oroszlánynyal küzdő egyszarvút mutatja. S habár akkoriban az „A. E " tudós szerkesztője, helytelenítette is véleményünket, és szóban forgó edénykét keresztényromán-stilnnek mondotta is, mégis kénytelenek vagyunk és pedig a leirt tőrhüvelylyel történt összehasonlítás alapján, első véleményünket fentartani. Az övcsat két részből áll. A fölső, mely a kapocs befogadására szolgál levéldiszt ábrázol, az alsó egy 3 cm. magas négyszög, mind a négy sarkán szegekkel ellátva keretet képez, melyben belül áttört munkában egy lóidomu állatot látunk. A nők és gyermekek csontvázainál öt feltűnő alakú karpereczet, hat, részben pontozott, részben reczézett bronzkarikát, melyek a bokacsontokon voltak, és a már emiitett üveggyöngyöket találták. A karpereczek, úgyszólván, modern ízlésben készültek. Vékony, kigyófejbe végződő karika, mely elől kisebb-nagyobb lappá szélesből ki. E lap díszítése csak kettőnél némileg egyenlő és váltakozó sodrony- és gyöngydiszből áll. A többi háromnál különböző egymástól, az egyiknél a gyöngydisz között egy nagyobb ékkő foglalatját mutatja, a másiknál pedig tizenkét kisebb kő között a közepén egy nagy volt alkalmazva, a harmadik a dűlt négyszegű lapon egy sor gyöngy díszt mutat. De a mi ezen karpereczeket valóságos különlegességekké teszi, az azon bronzkörte. mely mindegyik baloldali szárához forrasztva volt és a mely, felső felében meglepő szép sodronymunkát mutat. Két karpereczen, bár összezúzva e körte még rajta van, a többin forrasztási helye még látszik, azonban egy egészen ép, de már levált ily körte is találtatott az egyik csontváz mellett, ugy hogy egy-egy karperecz képét könnyen lehet vele kiegészíteni. A tiik közül egyik 19 cm. hosszú, vonal és pontdiszszel, foka, mely 4 cm.-rel a felső csúcsa alatt nyílik, négyágú és talán hálókészitésre használtatott. A másik határozottan hajtű, 11 cm. hosszú, lapos fején egy, dűlt, négyszöget képező lyuk van, melynek három csúcsán, csinos háromágú levelkék vannak elhelyezve. A keszthelyi lelet, a föntebbiekben röviden ismertetett tárgyai szerfelett érdekesek és tanulságosak, nemcsak azért, mert a népvándorlás korszakában a legdurvább agyagmunkák mellett a bronztárgyak még az antik müizlés némi nyomait mutatják, hanem legkivált azért, mert azon római, vagy bizonyosan rómaiaktól kiképzett ötvösök, kik ezen bronztárgyakat készítették, a finom kezelés mellett a barbárok, csecsebecsére és képzelgősségre irányult 2