Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése
50 meg volt határozva 1) 364. évben. A diplomák, — ez idő tájban közönségesen evectio név alatt — száma s tartalma pontosan meg lett határozva. Azon alattvalókat, kiknek kötelességökben állott angariákat előállítani, a törvény biztosította, a mennyiben előfogataikban kár történt. Az utazókról rendes névjegyzéket is kellett vezetni, és azt felsőbb helyen áttekintés végett beterjeszteni. Ezen utóbbi intézkedést azért tartották igen fontosnak, mert gyakran diplomával nem bíró utasok is becsempészték magokat az állami vonatokkal utazni jogosultak közé. Valamint a mai vasúti vonatokon, ugy az akkori társaskocsikon is előkérték a conductorok az igazolványi jegyeket, különös szigorral az utazó katonáktól. Az utazásnak ennyi megszorítása nem bizonyithat egyebet, mint a nagy visszaéléseknek gyakori ismétlődését. Ugyanazon törvény — 365. év — nem engedte meg, hogy egy utasnak a postamester császári külön meghagyás nélkül több lovat adjon, mint a mennyit közönségesen adni szokott. Ha a felsorolt határozmányokban Valens és Valentinian gondoskodását látjuk is kifejezve a közlekedési ügy iránt, másfelől ugyanazok a bekövetkezett hanyatlást., a földmivelő nép szomorú helyzetét jelentik, valamint a visszaélések megszüntetése érdekében hozott törvények feles száma csak is azok folytonos létezését tanúsítják. Az idézett határozmányokon kivül más törvények is szólnak az előfogati állatokkal való emberséges bánásmódról, meghatározzák a diplomák számát, megállapítják a hajtsároknak és egyéb alsóbbrendű postai szolgáknak adandó borravalókat, évi fizetéseket, ruházatot és egyéb élelmi czikkeket, bizonyos társadalmi osztályoknak, különösen a senatoroknak — megengedik a posta használatát, nem zárják azonban ki a tartománybeli lakókat sem azon esetben, ha azok valami kérelemmel a császárt felkeresni akarnák. 3) Azon határozat, mely szerint idegen követeknek a cursus publicus szabad rendelkezésére bocsáttatik, Kr. u. utáni 397. évben hozatott. A postaügyre való felügyeletet a császári testőrség parancsnoka — praefectus praetorío vezette mindaddig, mig a későbbi időkben ennek helyébe az udvarmestert (magister aulae) nem léptették. Ezenkívül még egy hivatalnok — regerendarius - volt megbízva az ügyek vezetésével, kinek foglalkozása azonban némileg az ellenőri teendőket is magában foglalta. E két utóbbi hivatal felállítása nagy Constantin idejében történhetett, mindenesetre pedig az akkoriban uralkodó viszonyok és az emelkedő szükséglet következtében. Ezen hivatalnokokat a romai hivatalnoki hierarchia kinövésének lehet tekinteni, mely a kereszténységuralma óta kifejlődött, s később ugyazon hivatalnokok sczimzetekkel a byzanti császári udvarba átvitetett. 1) Cod Theod 8, 5, 18. 2) Cod. Tueod. 8, 15, 14, 25 (otJ5. évből' 27, 29 (368. bői) 5 stb — Cod. Justin. 12, 50, etc.