Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése
48 folytathassák utazásaikat, s hogy ne legyenek kitéve részeges öszvérhajtsárok gorombaságainak és gunyjainak. 3) Ezen kort jellemzi Libanius, midőn élénk szinekkel festvén azon sérelmeket, a melyeket a községek a cursus publieus által szenvedtek, igy szól: A községnek minden tagja folytonos rettegésben volt, nem tudva, mely perczben igénylik előfogati szolgálmánya teljesitését. A vontató állatok,—az öszvérek különösen — a folytonos megerőltetés következtében, párosulva a hajtsárok rosz bánásmódjával, tökéletesen kimerültek. A kocsisok az állatokat igen szűken élelmezték, az állatoktól elvont eleséget eladogatták, annak árát elmulatták. Oly gyenge erőben voitak a vonó állatok, högy gyakran a szokásos számtól eltérve, husz darabot kellett a szekerek elé fogni. A kifáradt, lezsarolt állatokat ütés-verés által is alig lehetett tovább hajtani." Ily kegyetlenség tekintetbevétele idézte elő az állatkínzás ellen hozott törvényeket. Az öszvérhajtsárok zordon hideg időkben odahagyva uton útfélen állatjaikat, elfutottak. Ez időtájban Julián ökrök és szamarak használatát betiltotta, s he yettök a kocsik elé lovakat rendelt befogatni. De a lovak sem részesültek emberiebb bánásmódban. Már nagy Constantin maga is megsokaita a vontató állatok előállítása által a tartománybeliekre nehezült terheket, s panaszkodik, hogy utazásai alkalmával egyes állomásokon a maga számára is alig tudott husz állatot előteremteni. Julián, az uralkodó háznak rokona, még a caesarok trónusát el sem fogla'va, már Galliában létekor megparancsolta néhány ottani előkelő zavargónak, hogy minélelőbb a keleti római tartományokba induljanak, s hogy minélhamarább megszabadulhasson e veszedelmes egyénektől, a postaállomásokon azon társasági kocsikat rendelt számokra, a melyeken egyik vidékről a másikra gyakran katonákat is szoktak szállítani. 2) Ju'ián némely törvényeiből azt is tudjuk, hogy a hivatalnokokat az utazási diplomák kiszolgáltatásától leti'totta, minekutánna ezek gyakori kiállítása által őtet felboszintották. Eendelete szerint kiállíthatta azokat test'ri seregének praefectusa is, rendesen azonban ő maga adta ki az ehfogati utalványokat, mely intézkedésről egy külön törvényben határozottan rendelkezett is 362. évben. 3) Bizonyos esetekben azonban a helytartók, vagy azok helyettesei is felvoltak jogosítva magas rangú tisztviselők távoilétében, — értvén az e joggal felruházottakat — utazási diplomákat az illető | utazóknak kiadni. A kiadható hivatalos engedmények számát is meghatározta. Azok ellen, kik az engedélyben meghatározott számon tul használtak számos lovakat, fenyitéki e'járást rendelt. Ide vonatkozó törvényének záradékából a császárnak azon czélzata is kitetszik, a posta használatát korlátozni és a népnek terhelte- j tését mellőzni. 4) E tekintetben egy, a sardiniai szigetet érdekH . 1) Julian, ep. 42, 74. 2) Ammiau, 20, 4 3) Cod Yheod. 8, 5, 13 4) Cod. Yheod. 8, 5, 14, 5.
