Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár köréből
24 Ez a pálosrend jenő-tüskevári zárdájának történelmi vázlala. Ez azon egyetlen magyar eredetű szerzetnek történelméből egy részecske, melyet királyaink, országnagyaink, püspökeink, összes nemzetünk kegyeiéiesen ápolt, nagygyá nevelt, de egy önkényü fejedelem, ki korának bölcsészeti szellemétől elkapatva, egyház és nemzetreformátori vizketegtől tulhajtatva, egy tollvonással eltörült és n *m dicsérhető nemzeti léhaságnnk talán örökre eltemetni engedett akkor, midőn Ferencz királyunk idejében elégalkalom kínálkozott arra, hogy felele vénüljön, s mint hazánk földén csírázott, virágzott s bőven gyümölcsözött hiteles növény nemzetünkkel tovább éljen. A hazánkban igy elhalt érdemdús pálosrendnek itteni zárdája történelmét megírván, befejezésül idejegyzem azon sirverset. melyet boldogult Karácson Gábor ügyvéd és Torna fiókközségembeli lakosnak iratai közt találtam. 0 egykor a pálosok vezetése alatt állott pápai gymnasiumban tanult, azért ha e verseket ő szerkesztette volna, mint e plébániabelinek irodalmi müve kétszeresen becsülendő, La pedig mástól irta le, mint a pálosrendet méltán megillető sírvers legyen emlékére felírva. Siste viator iter ! Pauli celeberrimus Ordo Hac iacpt in tumba. Siste viator iter! Quem Magnus c lebrem volnit Ludovicus liabevi : Joseph, qui minor est: hunc facit esse nihil — Ordo ! quisce tno in niliilo Tu Patria luge. Nec tua dur. bit vita. - Viator abi ! Sajátságos érzés fogja el az embert, ha a maradványokat vizsgálgatja, melyeket az anyaföld eltakarr, és megmentett a késő utókor számára, hogy ez legalább e maradékokból alkothasson fogalmat magának az e talajon hajdanta élt nemzetekről, melyek emlékét, sokszor még nevét is. már régen eltemette az id<"> folyamával karöltve járó feledékenység és mulandóság. Kevés, nagyon kevés az. mit az irott történelem FelsőPannoiiiáról, annak városai, lakosai- és szokásairól feljegyzett. A szellemi élet köz- és gyupontján. Rómában, az irodalom bajnokai csak akkor foglalkoztak a provincziákkal tüzetesebben, ha ezek egyikéhez vagy másikához egy kitűnő egyéniség neve is csatlakozott, ha ezt" nem lehetett kellőleg méltatni, dicsőíteni a
