Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

4 szoborműben előállítani nem lehet ugy, hogy tessék, az nem is szép. Már pedig képzeljenek most maguknak egy mai, az utolsó divat szerint öltözött urat vagy hölgyet fehér márványból kifaragva, nem volna e az olyan karrikatura, mintha a „V. Lapok" hirdetményi rovatát Liszt tenné zenére ? Bocsánat a kitérésért. — Átmenvén most a római hajadonok tudományos kiképeztetésére, elég adat van rá, hogy a főbbranguak gyermekeiket otthon tanittatták s csak a szegényebbek küldték azokat már hajnalban a nyilvános iskolákba, hol a tanitó, egy római költő szavai szerint ezen a fiuk és leányoktól egyiránt gyűlölt ember, őket szigorú fegyelemben tartotta. Az oktatás főtárgya a római és görög irodalom remekműveinek, kivált a költőknek olvasása volt; gyakran az anyák maguk olvasták leányaikkal Homert és Virgilt, néha e czélra különös tanítók is fogadtattak, s az is megesett, hogy a tanitó és növendéke között a szülőktől épen nem szívesen látott viszonyok fejlődtek. A női kiképeztetésben kiváló helyet foglalt el a zene és táncz is. Statius költő mostohalányát mint tökéletesen művelt nőt dicséri. írja ugyanis nejének, hogy a leány jövőjéről ne aggódjék, mert annak mind szellemi tökélye, mind pedig a társadalmi művészetekben, a zenében, tánczban és éneklésben való kitűnő ügyessége biztos kezességet nyújt arra nézve, hogy bárminő előkelő iíju szerencséjének tarthatja, ha elveheti. A zsenge lánykák az énekművészetből nyilvános vizsgálatot is tettek, a mennyiben a könyörgések és ünnepek alkalmával rendesen 29 a legelőkelőbb családokból származott hajadon hymnusokat énekelve lépdelt az ünnepélyes processió élén. Horatius költő egyik művében reményű, hogy sok asszony fog még valamikor visszaemlékezni azon időre, a midőn az általa szerzett dicséneket begyakorolta s előadta.