Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

14 foglalkozott. S ámbár a nőnek az irodalom iránti ezen érdekeltségét rosz néven éppen nem vehetjük, mégis ugy látszik, hogy eme foglalkozás nem lépte tul a többé vagy kevésbé szellem dús dilettantismust, mükedvelést, mert a mi korunkra nőtől származó irodalmi termék nem maradt. Hanem azért ezen női versfaragók mindig igen szivesen vették, ha tisztelőik meg hízelgőik őket egyremásra Sapphóknak nevezgették. De ha a nők már magok nem is készitgettek verseket, annál inkább kritizálták másokéit és ezen nőkritikusokat Juvenal még azon nőknél is gonoszabbaknak mondja, kik túlságosan sákrették a borocskát. Mert ezek, alighogy leültek az asztalhoz, máris elkezdték Hómért és Virgilt aesthetikailag bonczolgatni, s oly feltartózhatatlanul eredt meg beszédjök zsilipje, hogy senki szóhoz sem juthatott s éppen ugy volt, mintha valami (ha e hasonlattal szabad élnünk) török muzsika szólna. Nem kevésbé sziveihetlenek voltak a tudós nők, kik mindig valami soha nem hallott idézettel álltak elő, mit férjeik nem tudtak; kik mindig a grammatikát tar tották kéznél, barátnőik hibás kifejezéseit minduntalan corrigálták, és férjeiknek semmiféle nyelvtani hibát nem néztek el szó nélkül. Minálunk a nőket e tekintetben vád nem érheti, sőt talán éppen az ellenkező hibában vannak, t. i. hogy talán kelletinél kevesebbet törődnek a nyelvtanilag helyes beszéddel. Juvenal azt mondja : hogy egy nőnek nem kell szükségképpen az egész encyklopaediát betéve tudnia, és jó, ha nem mindent ért meg bizonyos könyvekben ; Martial pedig feleségül nagyon tudós nőt nem kiván. A legtöbb ellenvetésre, mondhatni ellenszenvre már az ó-világban, a nőknek a bölcsészettel való foglalkozása adott okot. O-római felfogás szerint ezt némelyek tökéletesen helytelenítették, és azt álliták, hogy a nők a bölcsészeti tanulmányokat csak hiúságból s fitogtatás kedvéért űzik, és hogy az ilyenek a helyett, hogy, amint illik, otthon