Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

8 férjeiket még az asszonyi hozomány haszonélvezetéből is kizárhatták. A női vagyon eme sérthetlensége azután számos visszaélésre adott alkalmat a férjek részéről, mert mindenüket nejeikre Íratván át, a hamis bukásokat hozták napirendre; különben egészen hasonló eseteket ma is olvashatunk eleget a napisajtóban. Gazdag asszonyok külön ügyvédeket, procuratorokat, tartottak, kik, természetesen bizonyos fokig, a nő megbízottjai is voltak. Hogy ezen üzleti összeköttetés nem ritkán egészen más térre is átcsapott, azt Martial költeményeiben lehet olvasni. Hogy ily független állású nők, — kivált ha egy egész sor dicső ősre is támaszkodhattak, nem ritkán az egész ház feletti uralom gyeplőit is magokhoz ragadták s a szó legszorosabb értelmében férjeik uraivá, még pedig a lehető legkellemetlenebb uraivá lettek, az elgondolható. Horatius a szittyákról azon jellemző vonást hozza fel, hogy azoknál a gazdag asszonyok nem uralkodnak férjeiken. Miért nem akarok gazdag nőt elvenni ? kérdezi Martial, „mert nincs kedvem feleségemnek feleségévé lenni." Juvenal szerint pedig mi sem volt tűrhetetlenebb, mint egy gazdag feleség. A férjetlenség és nőtlenségre a törvények kemény büntetéseket szabtak. Hogy tehát a gazdag nők ezeket kikerüljék és egyszersmind korlátlan szabadságra is tegyenek szert, nem ritkán álházasságra léptek valami szegény ördöggel, ki ezen szerepre pénzért vállalkozott. Csak ugy futtában akarjuk itt megemlíteni, hogy már a görögöknél és rómaiaknál is a papucs volt azon női uralom jelképe, mely a szegény férjek árva fejeire nehezedett. A milyen önálló volt a férjes nó helyzete házikörén belül, ép oly független állást foglalt az el a társadalomban. A római nők még a köztársaság korában sem voltak anynyira korlátozva mint a görög nők, kiknek legnagyobb dicsőségük az volt, ha a férfiak körében rólok sem jól