Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

90 _ Miután utazásom föczélja nem. az volt, hogy a régészet é; műismeret egy különleges ágában kiműveljem magam, hanem hogy az egész régészet terén általános tájékozottságot és átnézetet szerezzek: kénytelen voltam időmet is a szerint beosztani, hogy abból a legnagyobb rész az antik műrégiségek, a kisebb pedig a közép- és újkori műépitkezések s egyébb műtárlatok tanulmányozására essék. Az ó-italiai etrusk épitkezés nyomait, a hajdani etrusk királyok sirboltjait, Tarquiniiban vizsgáltam át, és e romhalom képét kiválóan a bolognai (Felsina). florenczi és római etrusk gyűjtemények egésziték ki, a melyekben ezen, már a rómaiak alatt a föld színéről eltűnt nép egykori művelődésének, művészetének, szokásainak és erkölcseinek nemkülönben nyilvános és magánéletének szerfölött érdekes és tanúságos maradványait válogatott rendben és szak szerint összeállítva láttam. Az etrusk műrégiségeknek már csak azért is kiváló figyelmet szenteltem, mert ezek szolgálnak átmeneti hidul mind az ó-római különleges építészetre, mind pedig egyáltalán az összes római műalkotásra mindaddig, mig azt a hellen szellem át nem járta, kisebb tárgyakon azonban még e mellett is észlelhető. Az antik római nyilvános épületeket, mint templomokat, palotákat, fürdőket, színházakat Veronában, Florenczben, Puteoli s Bajaeban, de legkivált Kómában, a magánépületeket pedig leginkább Pompeiiban volt alkalmam tanulmányozhatni és bámulni ama meglepő technikai tökélyt, és a legfinomabb Ízléssel párosult nagyszerűséget, melyet a világhódító nép e téren is ki tudott fejteni és a mely igen sokban az eredetiség jelleget hordja magán. Kevésbé eredetiek, mert görög izlést s modort mutatók, de mindazonáltal páratlan szépségüek és csakis a görögöktől túlhaladott műtökélyüek azon szobrászati remekművek, melyek Rómában a vatikáni, lateráni és capi-