Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében

80 sipformára rézsut át van lyukasztva, melyen a csinos gombos végű csonttű volt keresztül dugva. E tűket talán a fazekasok használták az edények vonaldiszének készitésénél. A kőfélék kemény, fehér mészkőből egészen simára faragvák és nem is lehetnek egyebek, mint fogadmányi ajándékok. Csekély távolságban lelettek egymástól, meglehet , hogy ott valahol egy ősi bálvány állhatott, melynek fel voltak ajánlva. Az ily ajándékok, jobban mondva babona, eszméje már az emberiség ősvallásában fogamzott meg, és mutatis mutandis, még ma is — virágzik. Tárgyaink közül az egyik könyök, a másik láb, a harmadik hüvelykujj. Bizonyos műérzékkel azonban csak ez utolsó készült, a másik kettő kezdetleges, durva alakú. Ugyanezen korba tartozhatik a szintén szombathelyi leletü arany függő is, melynek külseje, kivált a rubin befoglalása, barbár kezet árul el. Azonban ez éppúgy a népvándorlás terméke is lehet, mint a tárlatunkban levő bozsoki arany övcsat, melyről más helyütt bővebben értekeztünk. ULüegyedik hely, hol a bronzkor a neolithkorral találkozik : Kis-Unyom. Innen van azon szép kartekercsünk, melynek megcsonkitott párját egy körmendi gyűjtő birja. E kartekercsek a vasút épitésekor egy sirdomb széthányatásánál találtattak. Különben itt számos sirdomb magasodik ki a Jaákkal határos erdőben] s folytatódnak ez utóbbi község határában is, hol szintén már bronzkori leletek történtek, ezek közül kiemelendőnek tartom azon díszes hajtűt, melyet régiségtárunkban őrzünk. Legszebb bronztárgyainkat a kőszeg-rohonczi hegyes vidék szolgáltatta. Egyáltalán azon meggyőződésünket tejezzük ki, hogy megyénk ezen éjszaki és éjszaknyugati részében a bronzkorra nézve a legdúsabb eredményeket várhatjuk nemcsak az egyes felmerült lelhelyek, mint Felső-Eőr, Óvár, Vörösvár s a sok sirdomb miatt, me-