Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VII. Két germánnevü sírkő

60 vándorlás korában lakott barbár népek történelmi viszonyainak felderítésében. A még a Dunán tul maradt quadok további viszontagságairól röviden még a következőket említhetjük fel. A rómaiak kétszer kísérlettek meg a dunántuli részek meghódítását és a szomszéd tartomány birtokát erőditvények által biztositani. Mindkét kísérlet a rómaiakra nézve szerencsétlenül ütött ki. Legelőször Mark Aurél

1) nyomult a quad földre, és amint látszik, könnyedén sikerült is neki ott megvetni a lábát. 167-től egész 170-ig ott több helyütt váracsokat épített, s azokat helyörséggel megrakta. Azonban a germán néptörzsek többszörös megveretés után is ismételten előrenyomultak, sőt rablásaikat a Duna innenső partjain is folytatták. A római hadsereget e közben nemcsak az ellenség fegyvere, hanem a pestis is irtóztató módon pusztitá, s így Mark Aurél kénytelen volt a gladiatorokat s dalmát rablókat is felfegyverezni, sőt eladta magánbirtokát és evvel germánokat is vásárolt meg germánok ellen.

2) Hogy az ily elemekből összeállított hadsereggel vivott háború végre is rablóhadjárattá fajult, az nyilvános, és Mark Aurélnak Rómában a Piazza Colonnán álló oszlopán több ily rablási jelenet látható is. S ámbár a császárnak az egész háború tartama alatt sikerült is a germántörzsek egyesü lését megakadályozni, mégis e több évi harcz végleges eredménye nem volt egyébb, mint a tiszteséges visszavonulás lehetősége a Duna innenső partjára. Az ellenséges földön épitett váracsokat a rómaiak visszavonulásukkor ismét sajátkezüleg rombolták le. Ha ezen első kisérlet meghiusult, a második, melyet Valentinián császár 200 évvel utóbb tett, a római birodalomra nézve igazán végzetessé lett. 1) Dio Cassius, LXXI. 20. LXXII. 2. 22) Jul. Capitolinus, vita maris, cap. 21.