Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

2 II. # né% Egy oly növilág állapotát festeni, mely kétezer s még több évvel ezelőtt létezett, nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Nem először azért, mert ókori forrásaink e tárgyra nézve éppen nem kimerítők, s többnyire csak előkelő hölgyekre vonatkozók; tehát, hacsak megközelítőleg teljes képet akarunk is adni, mind a sorok közti olvas 'st, mind pedig a remekirodalomban szétszórt egyes jegyzeteket valamint a régiségi emlékek idevágó részleteit kelle felhasználnunk ; — másodszor meg azért sem, mert a felvett kép festésében hízelegni sem nem tudunk, sem nem akarunk, s igy aztán meg fog történni az is, hogy annak egyik másik vonása az akkori hölgyekre nézve a történelmi igazság szerint kedvező nem lesz. De elvégre is az igazság azért van, hogy az ember azt kimondja; a mult példáján okul a jelen és jövő, és megvagyunk arról győződve, hogy olvasóink ezen igazmondásunkon megmegütközni nem fognak. Tekintsük mindenekelőtt a római nők gyermek- és hajadonkorát. E két kort össze kell foglalnunk, mert mindkettő már önnönmagában véve is nagyon rövid volt, hisz alig lett a gyermekből hajadon azonnal eljegyezték és férjhez adták. — Hogy az anyák, nénik és dajkák legbuzgóbban azért imádkoztak, hogy az istenek szépséggel áldanák meg a leánygyermeket; hogy ezt mindenféle dédelgető és kicsinyített nevekkel mint Julitta, Livitta stb illették, hogy nagyon féltek attól, hogy valaki a gyermeket szemével megveri vagy megigézi, s hogy ez ellen mindenféle babonás szert alkalmaztak, az mind olyan dolog, ami