Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VI. A felső-raksi sírkő

45 Többször volt már alkalmunk fejtegetni, hogy Vasmegye északnyugati részében, a bizonyosan már a bronz korszakban letelepedett keltogermán népesség a római uralom alatt is megtartá eredeti székhelyeit, vagyis: hogy a rómaiak, kiknek nem állhatott érdekében az elfoglalt tartományokat lakosaikból kipusztitani, ezen benszülötteket sem személyes szabadságukban, sem birtokviszonyaikban túlságosan nein háborgatták, habár a hóditásszülfe uj viszonyok természeténél fogva a benszülöttek mind szabadság, mind birtok tekintetében itt-ott némi kurtitást szenvedtek is. Ez azonban csak az önkényt vagy rövid ellenállás után meghódolt népek vagy törzsekre áll. A végletekig vitt harcz akkor is, éppúgy mint most, a legyőzött fél tökéletes megsemmisítését vonta maga után. Pannoniát, melyet már Julius Caesar, a mindenütt rettegett hős, a római birodalomhoz csatolt volna, ha 44-ben Kr. e. Brutus és Cassius tőrdöfései alatt a végzet utol nem éri, Caesar utódja, a vitéz de egyszersmind ravasz Augustus hódította meg egy év leforgása alatt, t. i. 34-tól 33-ig, és 29-ben tartotta diadalünnepét Rómában a japodok, dalmaták, pannonok s minden a Dunáig lakozó keltogermán néptörzsek leigázása fölött.

2) 1) I—V. 1. a vm. rég. egyl. évi jelentése. 1—3 évfolyam. 2) Fasti consulares Dio Cassius több helyütt.