Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. III. Cyrcus és amphiteatrum

2Í> Tertullián szerint, s ebben tökéletesen igaza van, a nézők nagyobb színjátékot nyújtottak, mini; maga a kocsiverseny. A belátathatlan sokaságú néptömeg, mely, mint a tenger hullámai, folytonos mozgásban volt, az örülésig menő szenvedélyes érdekeltséggel kisérte a verseny minden mozzanatát. A pártbeliek kocsisaikat kiáltással, kendólobogtatással, mindenféle testmozdulatokkal ösztönözték, bátorították, s a szerint hogy a győzelem az egyik vagy másik szin felé hajlott, örömujjongás, káromkodás, szidalmazás s dicsérés volt hallható ; végre az első kocsi meghaladja a győzelmi vonalt, a nyerők dörgő örömrivalgásai közé a vésztők átkozódásai vegyülnek és e zaj a félig üres város legvégső zugába is elvitte a győzelmi hirt s eléri még az utazót is, ki már messze járt a várostól. S e szenvedélyes részvét lankadatlanul eltart reggeltől estig, több napig egymásután. Ott, hol egykor ily zajos élet ütötte fel sátorát, ma rom és pusztaság van ; a hajdani pálya helyét most egy szegényes, csendes zsidótemető foglalja el, melynek düledező fakó sírkövei csak a közös mulandóságra emlékeztetnek bennünket. <Az amphitheatrum. A circusjátékokat, hol a nép úgyszólván az előadással együtt működött, éppen e miatt is aránylag csekély költséggel lehetett kiállítani. Máskép állott a dolog, hol az elkényeztetett garázda nép kizárólagosan csak néző volt, ott azt kielégiteni már a nehezebb feladatok közé tartozott és tömérdek kiadásba került, hogy ennek az ezerfejü szörnynek mindig ujat, meglepőt nyújtsanak. Ez volt az eset kiválólag az amphitheatrumban adatni szokott játékoknál. Ezek között az első helyet foglalták el a gladiatori játékok, vagyis azon intézmény, mely szerint vagy páron-