Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

13 ho/, nyúljanak, melyek minden nőiességgel ellentétben állottak. Igaz, hogy az olyan undoritó abnormitások, milyeneket Javénál szokott festeni, mint a tornászó, gladiatorfegyverzetben küzdő, s férfiakkal vetélkedve egész éjen át dorbélódzó vagy pörlekedő asszonyok, kik a vád és vádiratokat magok szerkesztették, aligha voltak nagy számmal; és hogy az ilyen emanczipationalis kísérletek a kivételekhez tartoztak, azt maga Juvenal is bevallja. Több lehetett azonban azon nők száma, kik a világeseményekben vittek tevékeny részt. A legtávolibb tartományok ügyeiben tökéletesen beavatva a hireket a város kapuinál szedték össze s terjesztették tovább. Magasrangu katonai méltóságokkal merészen szóba álltak, s mindenkinek, kivel csak az utczán találkoztak, a legújabb eseményeket, vizáradásokat, földingásokat beszélték el. Tehetségdús nőknél persze ezen dicsvágy magasabbra is röpködött, állásuk természete is már ugy hozta magával, hogy magasrangú hölgyek közvetve vagy közvetlenül az államügyek menetére határozott befolyást gyakoroltak, a velők született hatalom és befolyás utáni vágyuk szerint. Tudjuk, hogv a római világbirodalom sorsát nem ritkán asszonyok intézték, hogy több császárné férje nevében ténylegesen igazgatta a kormány gyeplőit, s hogy nem ritkán a legnagyobb államférfiakat is feleségeik vezették pórázon. Maga Augustus császár soha sem beszélt nejével Líviával valami fontosabb ügyről anélkül, hogy e beszélgetésre előre Írásban ne készült volna A császárnékkal ismerős asszonysereg befolyása, kivált a kis és nagy hivatalok betöltése körül is megmérhetlenül nagy volt. Csodálkozhatunk-e tehát akkor, ha, mint az már többször is megtörtént, a nők, ismervén rábeszélő tehetségök erejét, egy egy kinevező minisztert formaliter ostrom alá vesznek ? Azt talán mondanunk sem kell. hogy a római művelt nők nagyrésze az irodalommal, kivált a költészettel is sokat