Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 84 E. M. féle kertben földforgatás alkalmával egy bedőlt római kut romjai közt találtatott és még egészen ép. Hosszasága 9 c., magassága 5 c., a vésetlap hossza 6 c., szélessége 2 c. A rajta lévő név vésete azonban — uti figura docet oly ügyetlen és bárdolatlan, hogy alig lehet belőle kiokosodni. Mily alakúak voltak azon tálak, melyeknek bélyeges peremeit régiségtárunkban tartogatjuk, azon egy ép példányból láthatjuk, mely szintén birtokunkban van. Valami finom készitménynek épen nem mondható, ellenkezőleg vaskos és nehéz, de sajátságos alakjánál fogva érdekes és jellemző (28. ábra). Áthajtott pereme 7 c. széles, az öblös kör átmérője 31 c., a csatornás szájnyujtvány 3 c. hosszú, bélyeg azonban nincs rajta, ügy látszik, hogy a konyhában használhatta valami classicus szakácsné, legalább ezt kell lelhelyéről következtetnünk. P. J. helybeli polgár uj-utczai telkén ugyanis néhány négyszegmeternyi területen már eddigelé több mint 200 kilogramm, hoszszában kettéhasotitt csontdarabot, nyilván konyhahulladékot, ástak ki és adtak el jó pénzen. E hulladék között minduntalan valami római apróságra akadnak, igy a 24 ábra alatti csésze, valamint szóban forgó tálunk is innen került ki, miket hihetőleg, mint kicsorbult, tehát hasznavehetlen tárgyat hánytak el. e) Korsók, csuprok és hamvvedrek. Római korsót, de méginkább korsónyakat a savariai talaj évenkint egész tömeget szolgáltat, a gyűjtő mennyiségre nézve válogathat bennök, minőség- és fajra nézve azonban épen nem fog valami kiváló eredményre juthatni. A korsók legközönségesebb fajtája a fehér agyagból készült vászonkorsó (29. ábra); ez igen olcsó portéka lehetett, mert oly mennyiségben fordul elő, hogy a hibásat rendesen összezúzzák s csak az épet tartják néha érde-