Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 76 tökélyü, oly éles körvonalúi, hogy vetekedik a legjobb időkbeli érmek nyomatával. Mécseink közül melyik milyen használati osztályba tartozott légyen, azt vajmi nehéz meghatározni, mert azokat nemcsak a sirokban és sirok körül, hanem elszórva mindenütt találjuk. S hogy legtöbbje ténylegesen használtatott is, mutatja a bélnyujtványnak kormos volta. Hogy ezen tárgy a rómaiaknál nagyon olcsó és közkézen forgó volt, azt már csak azon egy körülmény is bizonyitja. hogy a savariai terület e tekintetben kifogyhatatlan, daczára azon roppant mennyiségnek, mely innen-onnan már száz éve kiásatott és széthordatott. Természetes eszmelánczolatnál fogva idecsatoljuk a mécsmintákat is, melyekből egyet, egy ötbelü mécsét, rajzban közöljük is. (11 ábra). Két, tökéletesen egymásra illő részből álló egész ilyféle mintánk van öt, az ábrán szemlélhető és négy egybélü mécsre szolgáló. Ez utóbbiak egyikében IN A IBIV a másik kettőben C. G. Q. a harmadikban ECSERC S bélyegmatriczok láthatók. Külön, össze nem való mintarészekből van öt felső s két alsó rész, ezek azonban matricznélküliek. Mintákról levén szó, egy füst alatt megemlitjük, hogy egy nagy phallusmintának alsó része szintén található nálnnk, hanem szépnek ugyancsak nem mondható. c) Samosi edények. A valóságos úgynevezett samosi edényekből, vagyis azon edényekből, melyek egész töniegökben telitett pecsétvörösszinü agyagból (arezzói íöld, terra sigillata) készültek, csak töredékeket birunk. Utánzott készitmény, vagyis olyan, melynek külmáza a jellemző szint, belseje azonban