Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 68 közölni, avagy valami vett jótéteményért, szerencsés eseményért hálaérzetét kifejezni akarta, az emberiség fejlődésével kezdődött, tetőpontját a görög-római knlturéletben érte öl, s "mutató nomine még mai nap is gyakorlatban van. A rómaiaknál általában véve kétféle fogad mányokat különböztetünk meg, úgymint nyilvános s magán fogad mányokat. A nyilvános fogadmányokat, minthogy ezek ez értekezés keretén kivül esnek, ezúttal mellőzzük s csak a rnagánfogadmányokról fogunk néhány szóval megemlékezni. A legkülönbözőbb fogadmányok tételére a rómaiakat az élet ezerféle viszonyai s esélyei vitték. így a gyermekágyas asszony Lucinának ; a nagy családdal megáldott apa Jünónak; a születése napját ünneplő saját Geniusának ; az utazó a Lares viales-eknek, a Fortuna Reduxnak; a beteg Aesculápnak s. a. t. tett fogadmányt. A fogadmány tárgya is, a tulajdonképeni fogadmányi ajándék, eszerint sokféle volt. Oltárok, táblák, szobrok, szobrocskák, egyes testrészek vagy egyéb tárgyak alakocskái, képek, ruhák és másféle 'aprólékosságok, miket mint ily ajándékokat a teínplomokban elhelyeztek vagy felaggattak, anynyira árasztották már el utóbb a templomokat, hogy nem ritkán a kevésbé értékeseket összeszorítani vagy épen eltávolítani kellett, hogy az ujabbaknak helyet adhassanak. A gazdagok ezen adományokat drágább anyagból csináltatták, a szegények pedig agyagkészitményeket használtak e czélra, s ezek épen ugy megtették a szolgálatot, mint mai nap bucsujáróhelveken a viaszkezek s viaszlábak. Tárlatunkban is van néhány ilyféle terracottakészitmény. a) Gryermekarcz töredéke (1. ábra). A megragadásig természetim mosoly, mely ezen arczot még töredékében is majdnem elevenné teszi, e darabnak maradandó érde késségét kölcsönöz. Találásakor magunk voltunk jelen.