Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

- 25 — urasága, patrónusa asztalánál. Neki ott, mint már említők, a szabadosokkal egy sorban az utolsó helyet kellett elfoglalnia, neki sokkal silányabb étel s itallal szolgáltak, mint a többi, a patronussal egy rangban levő vendégeknek. A háziúr drága poharakból ivott, a cliensnek csak cserépedényt adtak, vagy ha egyszermásszor drága billikommal tisztelték ineg, akkor egy rabszolga állt mellette, s megolvasta a drágakövek számát a poháron, s vigyázott rá, nehogy azt valamiképen zsebre tehesse. Az uri vendégeknek szép ázsiai ifjak szolgáltak, a cliensnek pedig egy

t valóságos rablóphisiognomiáju vén néger. A rabszolgák csak vontatva hajtottak a cliens szavára, fekete, penészes kenyeret raktak elébe, s ha az uraknak felszolgált fehér czipóból kért, a rabszolgától nem ritkán azon választ kapta : „egyék olyant a maga emberségéből." Arról nem is álmodhatott, hogy a gazda egésségére ő is ihassék, mert ha felszólítás nélkül beszélni merészelt, azon veszélyben forgott, hogy kidobják; ellenben el kellett tűrnie, ha a patrónus és vendégei őt sületlen és meggyalázó élczeik czéltáblájává tették.

1) A második és harmadik században a cliensek sorsa mindinkább roszabb lett. S habár e nemtelen keresetmódhoz rendesen csak a legalacsonyabb conditióju emberek fogtak, mégis voltak olyan jobb házból származott, de elszegényedett egyének is, kik megélhetés tekintetéből e szomorú kenyérre fanyarodtak. A clientela azonban a patrónusra nézve is sok teherrel s alkalmatlansággal volt összekötve. Ha számba nem vesszük is a fizetendő dijakat, a tolakodó s szemtelen clienssereg rendesen hol ezért, hol azért zaklatta patronusát s mindig többet követelt tőle, mint a mennyit jogosan várhatott. A cliensek kifecsegték azon házak titkait, melyekbe jártak; az uraság asztalánál illetlenül viselték magokat s nem ritkán a rabszolgák s szabadosokkal össze is vere1) Juvenal V.